Weeber Anna tanulmányútja - az ELTE Alumni támogatásával
Az ELTE Alumni Alapítvány – a volt hallgatók és az ELTE Közösségépítő Iroda (korábban ELTE Alumni Központ) közreműködésével – 2016 óta, félévente írja ki az ELTE Alumni Ösztöndíj pályázatot, melynek célja a tehetséges, rászoruló hallgatók Erasmus-ösztöndíjának kiegészítése. Az ösztöndíj révén eddig közel 90 hallgatót támogathattunk. Weeber Anna gyógypedagógia alapszakos hallgató az elnyert összeget Görögországba, Volos-ba (University of Thessaly) tett kiutazásához használta fel 2026 tavaszán. Kint szerzett tapasztalatairól, élményeiről alább olvashat.
A 2025-26-os tanév tavaszi szemeszterét töltöttem Erasmuson Görögországban, Volosban. Ez a 80.000 fős kisváros az Égei tenger partján, a Pelion hegység lábánál terül el, a terület egyik legjelentősebb kikötővárosaként. A Pelion hegység a görög mitológiában az istenek nyaralóhelye, ami nem véletlen, hiszen gyönyörű vidékről van szó.
A volosi egyetem a Thesszáliai egyetem (University of Thessaly) központja. Gyógypedagógiai kara pedig az egyetlen állami gyógypedagógiára specializálódott kar Görögországban. Óvodai és általános iskolai pedagógusokat képeznek, illetve magas szintű tudományos kutatás is zajlik a karon. 5 fogyatékossági területre fókuszálnak: tanulásban akadályozottság, hallássérülés, értelmileg akadályozottság, látássérülés és autizmus.
3 tárgyat hirdettek meg angolul, amik közül kettő az fentebb felsorolt területekből adott átfogó tudásanyagot. Számomra ez nagyon érdekes volt, mivel a saját szakirányaimon kívül nem nagyon találkozom itthon a többi területtel. Tovább színesítette az előadásokat, hogy a professzorok gyakran nagyon interaktívan tartották az alkalmakat. Mivel csak 6-7-en voltunk az órákon, így sok lehetőség volt belelátni, hogy más országok szociális rendszerei milyenek. Egyik diáktársunk egy olasz lány volt, aki már tanítóként dolgozott az egyetem mellett. Ő sokat mesélt a náluk lévő teljes integrációról (Olaszországban a ’70-es évek óta nagy erőkkel törekszenek minden fogyatékos gyermek többségi iskolában történő oktatására). Mivel sok előadásunk szólt a témáról, nagyon színessé tette, hogy sok országból, különböző tapasztalatok alapján tudtunk erről beszélgetni, megvizsgálni a különböző rendszerek előnyét, hátrányát és kihívásait.
A harmadik tárgyunk fókusza a szakirodalomkutatás volt. Különböző szempontok alapján dolgoztunk fel tudományos cikkeket, illetve böngésztünk adatbázisokat, hogy megtanuljuk eldönteni, mennyire hiteles az adott munka. Vizsgaként mindannyiunknak kellett egy plakátot készíteni az általunk választott szakirodalomból. Mivel ilyet még egyikünk sem csinált soha, a professzor lépésről-lépésre vezetett be minket a műfajba. Év végén pedig egymásnak mutattuk be a munkánkat.
Az összes professzor nagyon segítőkész volt. Év elején volt, aki segített elintézni a szükséges papírokat, még az irodába is lejött velünk, mert ott nem beszéltek angolul. Emellett körbemutatták az iskolát, ajánlgattak programokat és volt, aki év végén még egy kis lakomát is rendezett nekünk.
Mindig is nagyon szerettem utazni, hosszabb időt eltölteni más országokban, amikor nem csak a nevezetességeket van idő megnézni, hanem belemélyülni az adott hely életritmusába, kultúrájába, hétköznapjaiba. Az Erasmus előtt már rengeteget utaztam és éltem is külföldön, így nem számítottam arra, hogy kulturális szempontból ilyen nagy élmény lesz számomra ez a félév. De így lett. Az, hogy ennyi más európai országból származó emberrel ismerkedhettem meg, egy, az eddiginél sokkal mélyebb szinten mutatta meg, mennyire összefonódik a történelmünk és a kultúránk. A lakótársam román volt, remek beszélgetéseket folytattunk az országainkról, a történelmünkről, a politikáról stb. Segített meglátni, milyen eltérően tudjuk szemlélni ugyanazt a dolgot, és nagyszerű volt megtapasztalni, hogy a különböző vélemények megférhetnek egymás mellett. Hogy attól még, hogy valamiben nem értünk egyet, lehetünk barátok.
Így másik jó barátom egy török lány lett, ráadásul a húgom közben Isztambulban volt Erasmuson, így a másik számomra izgalmas felfedezés az volt, hogy a törökök mennyire szeretik a magyarokat. Hiszen itt vendégeskedtek nálunk 150 évig – mondják lelkesen. (Ezt mindig olyan boldog lelkesedéssel mondták, hogy többnyire nem volt szívem elmondani nekik, hogy mi erre a „vendégeskedésre” kicsit máshogy emlékszünk…) Ráadásul úgy tartják, hogy mi Magortól származunk, ők meg Hunortól, szóval amúgy is rokonok vagyunk. A nyelvünk is nagyon hasonló, csomó közös szavunk van, ami valószínűleg nem csak a 150 éves „vendégeskedésnek” köszönhető, hanem a közös gyökereknek is.
Összességében hatalmas élmény volt számomra az Erasmus, rengeteg érdekes embert ismertem meg és rajtuk keresztül beleláthattam, hogy a történelmünk, kultúránk, szokásaink és nyelvünk milyen mélyen összefonódik a körülöttünk élő népekkel. Eddig kicsit úgy volt a fejemben Magyarország, mint egy különálló sziget, amit élesen elválaszt a körülöttünk lévő országoktól a nyelve és valamennyire a kultúrája, no meg persze a tragikus történelme is. Most már sokkal inkább látom, milyen szorosan egybefonódik a történelmünk – és bizony sok szempontból a nyelvünk is – a környező népekével.
Az Alumni pályázat segített benne, hogy a maximumot tudjam kihozni az erasmusos tanulmányi félévemből. A félév elején, a lakhatás szervezésekor különösen jól jött, hiszen lehetővé tette, hogy olyan albérletben lakjak ami a legjobban megfelel az igényeimnek. Csendes környéken, saját szobában, íróasztallal, jól felszerelt konyhával és a lejobb lakótársakkal. Így nem csak a tanulmányaimra tudtam jobban figyelni, hiszen volt saját terem, ahova el tudtam vonulni vizsgára készülni vagy beadandót írni, hanem a nagyon jófej görög főbérlőnknek hála a helyi kultúrát is jobban megismertem.
2025/26-os tavaszi félév 10 támogatott tehetsége
Így járulhat hozzá az ELTE Alumni Ösztöndíj jövőbeli kiírásához
Comments0
Please log in to see or add a comment
Suggested Articles
