Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Kubinyi Enikő, az ELTE TTK Etológia Tanszék egyetemi tanára, viselkedéskutató kapta.
Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése pl. elvégzett kísérlete/megírt novellája/… stb.?
Másodikos voltam, amikor az iskolai könyvtárban, a reggeli ügyeletben rátaláltam Konrad Lorenz etológus Salamon király gyűrűje című könyvére. Talán ez az egyik első könyv, amit elolvastam. Másik ténykedésem az, hogy az első emeleti lakótelepi lakásunk erkélye alatti földdarabon évekig kertészkedtem, az apró szobában pedig mindenféle díszállatot és dísznövényt tartottam, amikről gyűjtöttem a szakirodalmat.
Mi volt pályáján a legmeghatározóbb élménye?
Alighogy bekerültem az egyetemre, megkerestem Csányi Vilmost, akinek régóta olvastam a könyveit, interjúit. Akkor kezdett bele a kutyás kutatásokba, ami világszinten is újdonság volt. Elképesztő visszatekinteni, honnan indult ez a terület és mi lett belőle.
Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?
Van sok örömöm: például, ha megkeresnek egy együttműködési ötlettel vagy visszajelzést kapok arról, hogy másképpen néz valaki a világra egy előadásom vagy írásom miatt. Nemrég kaptam értesítést arról, hogy az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatásával végzett kutatásaimat a legmagasabb, scientific breakthrough (tudományos áttörés) kategóriába sorolták. Egy tanítványom rendre meglep azzal, milyen kiválóan elemez és ír. A hasonló örömöket hosszan tudnám sorolni, a legfőbb frusztráció pedig a pályázati adminisztráció.
Ha az emberiség csak egy könyvet olvasna el az ön javaslatára, melyik lenne az?
Mármint, hogy melyik az a könyv, amiben benne van a világmindenség meg minden? Természetesen Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című regénye. A viccet félretéve: az egész emberiségnek nem bátorkodnék egyetlen szépirodalmi művet ajánlani, mert az olvasmányélményeinket erősen meghatározza a kulturális közegünk. A magyarul írott könyvek közül, mivel Nádas Péter nemrég hunyt el, hadd említsem elsősorban az ő kései műveit. Hasonlóan maradandó hatással volt rám Spiró Györgytől a Fogság, Bodor Ádám Sinistra körzete, Kun Árpád Boldog Észak c. műve és épp most olvasom újra az Iskola a határont Ottliktól. Krasznahorkaitól különösen közel áll hozzám a biológus karakter, illetve a kutya szimbolikus alakja miatt A magyar nemzet biztonsága és a Zsömle odavan. De ha mégis csak egy könyvet kellene választanom, akkor Darwin A fajok eredetét mondanám. Az evolúciós szemlélet az emberi viselkedés biológiai és kulturális gyökereit is segít megérteni. Ehhez a témához is szorosan kapcsolódnak szépirodalmi művek, például sokszor eszembe jut Huxley Szép új világa, más disztópiák mellett.
Mi a kedvenc művészeti alkotása?
Szintén nincs abszolút kedvencem. A művészeti alkotások az érzelmeinkre hatnak, amik hol ilyenek, hol olyanok, ezért változik, hogy éppen mi szólít meg valakit. Ha egyszerre él át sok ember egy művészeti élményt, akkor az érzelmeik összehangolódnak, szinkronizálódnak, ami csodálatos jelenség. Van persze, amit szívesen ajánlok. Nagyon tetszett mostanában a Fleabag c. sorozat, mert kivételesen szellemesen és érzékenyen mutatja be a nőkkel szembeni társadalmi elvárásokat és a modern ember magányát. Izgalmasnak a sorozat valláskritikája is. Egyszerre ironikus és meglepően tiszteletteljes, hiszen nagyon komolyan veszi az ember spirituális szükségleteit.
Hol és mikor szeretett volna inkább élni és dolgozni?
Az emberi faj biológiailag a halászó, vadászó, gyűjtögető életmódhoz adaptálódott. De ettől az életmódtól nagyjából tizenkétezer éve kezdtünk eltávolodni. Szerintem most páratlanul izgalmas korszakban élünk, soha nem történt ennyi változás néhány generációnyi idő alatt. Ugyanakkor, egyelőre legalábbis, még mindig nagy a létbiztonság a korábbi korokhoz képest. Ma olyan kényelemben élhetnek sokan, ami korábban még a nemesembereknek sem adatott meg.
Milyen más területek érdekelték még szakterületén kívül?
A szépirodalom. Szívesen mentem volna magyar irodalom szakra, de úgy ítéltem meg, hogy ahhoz jobban kellene tudni írnom. Sokat fotóztam is, egy időben kutyafotózással kerestem mellékes jövedelmet. A kutatásaink és a PET Kupa régebben megjelent képeinek jó részét én készítettem.
Ha biztosan tudná, hogy már csak egy hónap van hátra földi pályafutásából, mi lenne az, amit még mindenképp szeretne megtenni, megélni?
Csak a szeretteimmel lennék. Ezt a jelenetet szépen megcsinálták a Don’t look up (Ne nézz fel) című film végén.
Mikor döntötte el, hogy az ELTE-re jelentkezik?
ELTE gyakorlóiskolába jártam, nem is gondolkodtam más egyetemen.
Mi a legszebb/jobb emléke az ELTE-ről?
A bódvarákói gólyatáborban váratlan örömként ért, mennyi hozzám hasonló érdeklődésű „bolond” gyűlt össze egy helyre. Azóta is azt tartom a kutatói életpálya legnagyobb előnyének, hogy kutatók között tölthetem az időmet. A témáik iránti megszállottságuk és a gyakran vele járó puritánság számomra nagyon komfortos.
Egyetemi évei alatt ki volt a legmeghatározóbb személyiség, akivel megismerkedett?
Csányi Vilmost már említettem, és mellette a csoport, akik megalapozták a kutyaetológiát: Miklósi Ádám, Topál József, Gácsi Márta, Dóka Antal. A később csatlakozó munkatársak is meghatározóak. És mindenekelőtt a férjem, biológus évfolyamtársam, Molnár Attila Dávid, három gyerekem apja.
ELTE diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?
A diploma megszerzése után a doktori képzésben, majd posztdoktori ösztöndíjakkal sikerült az Etológiai Tanszéken maradnom. Miklósi Ádám segített ebben a legtöbbet, nagyon hálás vagyok a mentorálásáért.
Milyen hasznos útravalót kapott Alma Materében?
Ez a majd’ négyszázéves intézmény látott már mindent. Egy ilyen nagy szervezetnek óhatatlanul nagy a tehetetlensége, de az ereje is. Így meg tud őrizni olyan értékeket is, függetlenséget, szabadságot, amiket kisebb intézmények nehezebben tudnak megvédeni.
Mit üzen az ELTE jelenlegi hallgatóinak?
Minden történetnek van eleje és vége. Ha tudatosítjuk, hogy semmi nem tart örökké, és hogy mindig lesz valahogy - ilyen egyszerű közhelyeket -, akkor máris kevesebb okunk van a szorongásra. A változás nemcsak bizonytalanságot, hanem új lehetőségeket is jelent.
Kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát?
Hamarosan!
Felhasznált fotó: index.hu
Comments0
Please log in to see or add a comment
Suggested Articles
