Másfél év után ismét személyes jelenléttel zajlott az ELTE Sikerek előadás Egyetemünk dísztermében. Az előadás-sorozat élőben is közvetített 18. alkalmára 2021. október 13-án került sor. Dr. Romsics Ignác (BTK '76), Széchenyi-díjas magyar történész előadását hallhattuk arról, hogyan lett történész - sőt hallhatjuk még utólag is az ELTE Youtube csatornáján.
Az előadást újra Pataky Csilla, az ELTE Alumni Központ vezetője nyitotta meg, aki rámutatott arra, hogy az élő közvetítéseknek hála idő- és térbeli korlátok léphetők át, így az ELTE diplomásai folyamatosan érezhetik az ELTE Alumni közösséghez való tartozást. Köszöntője után Dr. Hamar Imre rektorhelyettes méltatta az előadás-sorozatot, és ismertette az előadó pályafutását. A helyszínen jelen volt többek között Dr. Zentai László, oktatási és tanulmányi ügyekért felelős rektorhelyettes, Dr. Hudecz Ferenc, egyetemünk korábbi rektora és sorozati védnök, valamint Dr. Béres József, az ELTE Alumni Alapítvány kurátora.
Romsics Ignác az előadása elején tisztázta, hogy a szervezők kérésére beszél a történész szakmáról, és arról, hogy hogyan lett belőle történész, illetve hogy ő mikortól tekinti magát annak - "...ha az lettem, mert nagyon relatív dolog az, hogy kit tartunk történésznek és miért. Mitől történész valaki?" Történésszé válásának kezdetei egészen kisgyermekkoráig nyúlnak vissza, szülőfalujába, Alsómégyre. Szülei szerény körülmények között éltek, 1950-ben kötötték össze életüket. Édesapja tagja volt annak a 250 falusi gyereknek, akiket Hóman Bálint kultuszminiszter kezdeményezésére beiskoláztak, így 2-2,5 éven át a bajai cisztercitáknál tanulhatott. Ez a rövid időszak az ő életére is hatást gyakorolt olyan módon, hogy ennek köszönhetően a könyvek folyamatosan jelen voltak az életében, egészen kisgyermek kora óta.
Így lehetett, hogy mire első osztályba ment többé-kevésbé már tudott olvasni. Ez utat nyitott a magyar irodalom klasszikusainak megismeréséhez. Az első nagy könyv, amit elolvasott Gárdonyi Géza Egri csillagok című alkotása volt. A könyveknek, az olvasás szeretetének tehát meghatározó szerepe volt a történésszé válásban, ezért is választotta előadása egyik mottójául a következőt: "Minden az olvasással kezdődött..." 1957-ben kezdte meg iskolai tanulmányait, és az 1955-től futó, könnyen beszerezhető Ifjúsági Kiskönyvtár lehetőséget adott neki arra, hogy falja a könyveket.
„Valójában egy álomvilágban éltem felső tagozatos koromban azt hiszem, ahol Jókai hősöknek, Bornemissza Gergelynek, Csingadzsguknak képzeltem magam, a helyzettől függően, amiből később sok problémám lett, mert rá kellett egy idő után jönnöm, hogy a világ nem úgy működik, mint ahogy ezt Jókai Mór számos regényében megírta.”
Az olvasás maga után vonta az írás szeretetét, illetve az írással való próbálkozást, melynek bizonyítéka az 1963-ban, a Pajtás újságban megjelent verse. Azonban, ahogyan ő vallott "...a magyar irodalmat nem érte túl nagy kár, hogy felhagytam a szépírással egy idő után." Az általános iskola befejezését követően, 1965-től 1969-ig a kalocsai I. István Gimnázium növendéke volt, ahol gimnáziumi tanárai közül sokan hatottak rá. Így Dr. Simon Emil, franciatanár, illetve a magyart és történelmet tanító Lisztóczki László, aki hamar észrevette az ifjú Romsics érdeklődését tantárgyai iránt, és olvasmányokat ajánlott neki, illetve megismertette a határon túli magyar irodalommal. Ekkoriban őt azonban a hazánkba betörő beat irodalom érdekelte.
A második olyan momentum életében, amely a történészség felé mutatott a honismereti mozgalommal függött össze. Tagja volt ugyanis a Kuczy Károly által 1966-ban alapított kalocsai honismeretei szakkörnek, és részt vett az első honismereti táborban Nagybátonyban, ahol történészi adatgyűjtéssel foglalkozhattak a résztvevők. Egy hasonló magnetofonos adatgyűjtés eredményeként született meg első írása is az alsómégyi juhászatról. A gimnázium mellett meghatározó élmény volt számára a Hunyadi János Fiúkollégium, ahol 4 évet töltött el Szvétek Sándor igazgatósága alatt, és amelynek folyóirat olvasójában minden magyar lap megtalálható volt. Az itt található, a kollégium névadójáról elnevezett szoborra volt felvésve az előadása másik mottójaként megjelölt Apáczai Csere János idézet, továbbá a Hunyadi Jánosnak tulajdonított mondás: "Nem szavak teszik vitézzé az embert, csatasorban ismerszik meg, ki mit ér."
Az érettségit követően felvételt nyert a szegedi tanárképző főiskola magyar-történelem szakára, azonban ezt 11 hónap katonaság előzte meg a Gábor Áronról elnevezett kalocsai páncélezrednél. Életének legboldogabb pillanatának tartja, amikor a közel egy év elteltével kiléphetett a laktanya kapuján, de volt egy előnye az itt töltött időszaknak. Az alapkiképzést követően rendszeresen őrségbe küldték őt, ahol lehetősége volt közel 60 szerzőtől 80 könyv elolvasására, amelyekről olvasónaplót is vezetett. A főiskolai évek alatt alakult át érdeklődése egyértelműen történelmivé, amelyben kiváló oktatóinak volt szerepe (pl. Olajos Terézia, Dr. Kováts Zoltán). 1971-ben már egy konferencia első díját is magáénak tudhatta, és szépen haladt előre szakmailag. Mindig volt azonban benne egy közéleti érdeklődés is, világmagyarázatot keresett. Így történt, hogy Che Guevara halálának 3 éves évfordulóján estet szerveztek későbbi feleségével, Pintér Évával. Ebben az időszakban fő tájékozódási forrásai a Kossuth Kiadó belső használatra szánt, számozott kiadványai képezték. Egyetemei éveiből több ügynöki jelentés maradt fenn, folyamatos megfigyelés alatt állt.
Történésszé válásában fontos szerep jutott Nagy István tanszékvezetőnek is, aki a 19-20. századi történelmet tanította, és akinek a mentorálása alatt megírta "Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1918-1919-ben" című írását, amellyel az 1973-as OTDK-n első helyezést nyert el. Azonban ahogyan ő fogalmazott: "Továbbra is forradalmárt játszottam." 1972. március 15-i megmozdulásuk, és a későbbi, Sipos Jóska, KISZ titkár ellen indított vizsgálat hatására távoznia kellett Szegedről, és a kecskeméti levéltárban helyezkedett el. Előtte azonban még egy hónapra volt lehetősége kiutazni Franciaországba, ahol szoros barátságot kötött Carlos Morgado Pereirával, és innen szerezte be első francia történelemkönyveit is.
„Arra is rájöttem, hogy ha én igazából történész akarok lenni – itt már ez volt a cél – akkor meg kell tanulni idegen nyelveken.”
Segédlevéltárosként szerzett tapasztalatai is hasznosnak bizonyultak későbbi pályafutása során. Ekkor jelentek meg első közlései a Forrásban, mint például a Hajdu Tibor által lektorált "Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez" (1976). Eközben elkezdte az ELTE posztgraduális képzését, amelynek végén kitüntetéses történelem szakos diplomát szerzett. Tanárai közül nagy hatást gyakorolt rá Jónás Ilona és Balogh Sándor, de leginkább Siklós András, aki témavezetője is volt. Mindeközben tanított a kecskeméti Katona József Gimnáziumban, és a levéltár égisze alatt megszervezte az Ifjú Történelembarátok Körét, valamint két dolgozattal is részt vett az 1975-ös OTDK-n. Ezután kapta meg első állásajánlatát Ránki Györgytől, az MTA Történettudományi Intézet igazgatójától. Egy hónapos párizsi tartózkodása után, amely során intenzíven nyelvet tanult a Sorbonne-on, megjelent "A Duna melléki ellenforradalom, 1919" című műve a Valóságban, 2 kötetben. Ennek megjelenése három álláslehetőséget hozott magával, kettőt az ELTE részéről, egyet Ránki Györgytől. Így került egyetemünkre, ahol részben a szellemiség, részben a nagy folyóirat olvasó is meghatározó élmény volt számára.
1978-ban doktorált, ezt követően kezdett el a bethleni konszolidációval foglalkozni. 1979-re készült el "Az ellenforradalom és konszolidáció" kézirata (amely eredetileg "A Horthy-rendszer születése és bukása" címet viselte). Ennek megvitatásakor Ránki Györgytől olyan éles bírálatot kapott, amelyet nem volt könnyű feldolgoznia, azonban több kolléga is támogatásáról biztosította (pl. Kosáry Domokos, Benda Kálmán). 1981-ben ismét Párizsba utazott, ahol két hónapot kutatott a külügyi levéltárban, és ahol kijavította "Az ellenforradalom és konszolidáció" kéziratát, amely végül 1982-ben jelent meg 30.000 példányban. Ugyanebben az évben jelent volna meg egy vele készített interjú, amelyben már történészként hivatkoznak rá, azonban ez végül nem került nyilvánosságra. Ha eddig nem, a Bethlen-kötetekkel (1987,88,91) bizonyára történész lett - ahogy ő fogalmazott. Az egyik kötet a kandidátusi címet hozta meg számára, míg a másiknak köszönhetően lett az MTA doktora.
Az ELTE Sikerek következő előadására a tervek szerint 2021. november 24-én kerül sor, ahol Jakab Zsuzsanna (BTK ’74), a WHO általános főigazgató-helyettese lesz az előadó.
Romsics Ignác előadása már megtekinthető az ELTE Youtube csatornáján.
Köszönjük a fotókat az ELTE Kommunikációs Osztálynak és az ELTE Online-nak.
Képek 25
Megjegyzések0
Megtekintéshez, vagy megjegyzés hozzáadásához kérjük, jelentkezzen be!
Javasolt cikkek
