Szeniczey Tamás (ELTE TTK Embertani Tanszék, TTK '12, '14, '17, '19) és Melis Eszter (ELTE HTK Régészeti Kutatóintézet, BTK '23) vezetésével egy ELTE-s biorégészeti kutatócsoport Közép-Európában a kora bronzkorban (ld. magyarországi középső bronzkor) megfigyelhető mélyreható kulturális, társadalmi és gazdasági változások mögött azonosítható biológiai kapcsolatokat elemezte a rangos Archaeological and Anthropological Sciences című folyóiratban nemrég megjelent tanulmányban. Ebben a Kr. e. 2200–1500 közötti időszakban számos különböző kulturális jellemzővel rendelkező közösség alakult ki a Duna mentén.
Az elemzésbe bevont kora bronzkori temetkezések lelőhelyei (GW: Gáta–Wieselburg-kultúra, MV: Magyarád–Věteřov-kultúra, MP: Maros/Perjámos-kultúra, NIT: Nyitra-kultúra, UNE: Aunjetitz-kultúra [Csehország, Németország], UNE-SE: Aunjetitz-kultúra [Morvaország, Ausztria, Szlovákia], UNT: Unterwölbling-kultúra, VAT: Vatya-kultúra)
Az elvégzett biológiai távolság elemzések – a népességek közötti genetikai rokonsággal korreláló alaktani hasonlóság vagy különbség mértéke – a mai Csehországtól Szerbiáig rendelkezésre álló bronzkori közösségek kraniometriai (a koponya mérhető jellegei) adatainak felhasználásával készültek. Ennek során komplex statisztikai összehasonlításokkal 442 kora bronzkori csontvázas temetkezés régészeti és biológiai antropológiai adatait elemezték, összevetve azokat további 100 a korábbi, Kr. e. 2800 – 2100 közötti időszakból származó egyén adataival is.
A férfi csoportok közötti biológiai távolság ábrázolása (Nem-metrikus többdimenziós skálázás, bootstrap-eljárással). A nagyméretű pontok az eredeti adatokat mutatják, a kisebb méretű, áttetsző pontok pedig az újramintázással becsült (bootstrap) adatokat.
A koponyaforma- és populációgráf-elemzések azt bizonyítják, hogy a Duna komplex szerepet játszott az említett közösségek közötti biológiai kapcsolatokban.
A Duna mint terület és mint vízi út egyszerre lehetett kapu és gát a közösségek között:
bizonyos szakaszain korlátként működhetett (különösen a férfiaknál), más szakaszain pedig megkönnyíthette az egyének csoportok közötti mozgását (főként a nők esetében). A populációgráf-elemzés eredményei a férfiak és nők közötti, területenként eltérő kapcsolatokra utalnak. Bár a férfiak több biológiai kapcsolattal rendelkeztek a különböző kulturális egységek, csoportok között, ugyanakkor ezek a kapcsolatok többnyire gyengébbek voltak a nők biológiai kapcsolataihoz képest. A nők erősebb biológiai kapcsolódása az eltérő kulturális csoportokhoz különösen az Unterwölbling- és Gáta–Wieselburg-kultúrák esetében figyelhető meg. Ez a fokozottan jelenlévő női mobilitásra (exogámiára) utal, vagyis az Unterwölbling- és Gáta–Wieselburg-kultúrák esetében sikerült kimutatni a csoportok közötti, valószínűleg házassági célból létrejött női vándorlást.
A kora bronzkori női csoportok közötti biológiai kapcsolatok modellezése. A pontok mérete a Kr. e. 2800 – 2100 közötti kultúrákkal való hasonlóságot jelzi (minél nagyobb a pont, annál erősebb a rokonság; BBE: harang alakú edények kultúrája [Németország, Lengyelország, Csehország], BBM: harang alakú edények kultúrája [Morvaország], CW: zsinórdíszes kerámia kultúrája, EM: korai Maros-kultúra). A vonalak a kora bronzkori populációk közötti biológiai kapcsolatokat ábrázolják: a pontozott vonalak korlátozott (a földrajzi közelséghez képest lazább), míg a szaggatott vonalak távolsági (a földrajzi távolsághoz képest erősebb) biológiai kapcsolatokat jeleznek.
A földrajzi elhelyezkedés és a nemek közötti mobilitás mellett a különböző közösségek eredete is jelentős mértékben hatással lehetett a kora bronzkori populációszerkezet kialakulására. Erre utal a korábbi, Kr. e. 2800 – 2100 közötti népességekkel való különböző mértékű kapcsolat: a Dunától északra lakó Nyitra-, Aunjetitz- és Magyarád–Věteřov-csoportok szorosabb biológiai kapcsolatban álltak a zsinórdíszes kerámia kultúrája temetkezéseivel, míg a déli, Unterwölbling-, Gáta–Wieselburg-, Vatya-, és Maros/Perjámos-kultúrákhoz köthető egyének inkább a harang alakú edényeket használó népességekkel mutattak biológiai kapcsolatot a kraniometriai adatok alapján.
A tanulmány eredményei összességében arra utalnak, hogy a régészeti kutatások során Közép-Európában Kr. e. 2200 és 1500 között kimutatott jelentős kulturális változások hátterében nem valódi, nagymértékben lezajló népességváltás állhat. Ehelyett a korszakban inkább az egyéni, esetleg a kisebb, néhány fős csoportok vándorolhattak a különböző területek és közösségek között.
A kutatás egy Hajdu Tamás által vezetett fiatal kutatói NKFI- és egy Kiss Viktória vezetésével zajló MTA Lendület projekt keretében valósult meg, amely kutatások számos eredménnyel járultak hozzá a hazai bronzkori népességek történetének jobb megismeréséhez. A további őskori, archeogenomikai eredmények integrálásával zajló biorégészeti kutatásokat a NKFIH Nemzeti Kutatási Kiválósági Program (NKKP) egy 2026-ban Hajdu Tamás vezetésével induló Advanced, és egy Melis Eszter vezetésével induló Starting pályázat keretében támogatja.
A tanulmány ingyenesen hozzáférhető az alábbi linken, az open access megjelenést az Eötvös Loránd Tudományegyetem támogatta.
Forrás: elte.hu
Comments0
Please log in to see or add a comment
Suggested Articles
