Kenéz Lili Anna beszámolója Erasmus évéről - Alumni Alapítvány támogatással!
Az ELTE Alumni Ösztöndíj pályázat félévente kerül kiírásra - az ELTE Alumni Központ, a volt hallgatók és az ELTE Alumni Alapítvány közreműködésével - a tehetséges, rászoruló hallgatók Erasmus-ösztöndíjának kiegészítésére, 2016 óta változatlan tartalommal és egyre gyarapodó egy főre jutó összeggel. Kenéz Lili Anna, biológia mesterszakos hallgató a támogatási összeget 2020 szeptemberétől kezdődő egy éves kiutazásához használta fel. Az alábbiakban az ő beszámolóját olvashatják.
Miután 2020 nyarán elvégeztem az ELTE Molecular Genetics Cell- and Developmental Biology mesterképzését, Erasmus Plus diploma utáni szakmai gyakorlatra jelentkeztem Heidelbergbe, Németországba. Ez az ösztöndíj lehetőséget ad arra, hogy a diplomaszerzést követő egy éven belül az ösztöndíjas egy általa kiválasztott külföldi kutatócsoportban dolgozhasson gyakornokként. Doktori képzésem elkezdése előtt fontosnak tartottam, hogy betekinthessek egy külföldi kutatócsoport munkájába, szembenézzek egy számomra teljesen új kutatási terület és egy nemzetközi csapatba való beilleszkedés kihívásaival. Több európai kutatócsoportnak is írtam, de a heidelbergi csapattól érkező gyors válasz és a város szépsége igazán megkönnyítette a választást. A COVID-19 sajnos az én kiutazásomat sem könnyítette meg. Azonban szerencsésnek mondhatom magamat hiszen azon kívül, hogy a gyakorlat első hónapját online végeztem el, és a hátralévő időszak egy részében is szigorú, váltott „műszakokhoz” voltunk kötve, a vírus másban nem befolyásolta a munkámat. Persze jó lett volna, ha ennek a hatalmas egyetemnek a szokásos nyüzsgésébe is belekóstolhatok kicsit, de a csoportom mindent megtett, hogy kárpótoljon, így nem panaszkodhatom.
A Rupert-Karls-Universität Heidelberg Németország legrégebben alapított egyeteme, több mint hatszáz éve vonzza a tanulni és kutatni vágyókat. A Neckar két partján elterülő város tényleg gyönyörű, első utam rögtön a várba vezetett, ahonnan tökéletes kilátás nyílik az óvárosra, a szemközti hegyekre és a csak Öreg hídként emlegetett Karl Theodor Hídra, ami a helyiek szeme fénye. Az egyetem azonban kinőtte az óvárost és egy új kampuszt hoztak létre, ahol egyetemi intézetek mellet a tudományos élet szinte minden területét lefedő kutatócsoportok, a Heidelbergi Egyetemi Kórház és több önálló kutatóintézet, például a Német Rákkutató Központ (DKFZ) és több Max Planck Intézet is található. A kutatócsoport, ahol dolgoztam az egyetem Molekuláris Biológia Központjának (ZMBH) része.
Ez alatt az egy év alatt szerettem volna minél több olyan molekuláris biológiai technikába belekóstolni, amire az ELTE-n végzett kutatómunkám nem terjedt ki, így ennek fényében több projektben is igyekeztem segíteni a csoportban dolgozó doktoranduszoknak. Így visszatekintve azt mondhatom, hogy ez sikerült is, ha a jövőben arra kerül a sor, magabiztosabban jelentkezek majd olyan laborokba is, ahol sejtenyészetekkel, RNS alapú molekuláris munkával, vagy konfokális mikroszkópiával is foglalkoznak. Sokat tanultam új témavezetőimtől is, nem csak szakmailag, de fontos volt rájönnöm, hogy egészen más munkastílust kell választanom különböző emberekkel együtt dolgozva. A technikai fejlődésem mellett szintén sokat jelent számomra, hogy sikerült ilyen rövid idő alatt is szinte tökéletesen beilleszkednem. Nagyon megkedveltem az egész csoportot, és jó érzés, hogy olyan barátságokat kötöttem – mind a laborban, mind az albérletekben, ahol laktam – amikre a jövőben is számíthatok. Ezeknek a személyes kapcsolatoknak köszönhetem, hogy betekintést nyerhettem abba, hogy milyen külföldiként Németországban élni, dolgozni, tanulni, hallhattam pletykákat az egyetemi rendszerükről, a kinti doktoris életről, a német kutatás finanszírozásról, na meg a többi laborról.
Lelkesen tudom ajánlani bárkinek az Erasmus Plus adta lehetőséget, sokat jelent egy kicsit kiszakadni a megszokott egyetemi közegből, a megszokott beszélgetésekből, az itthoni problémák bűvköréből és máshol is próbára tenni magunkat mind szakmailag, mind emberileg. Először költöztem külföldre, először kerestem idegen nyelven albérletet, először beszélgettem világmegváltó témákról angolul egy konyhába zsúfolva négy másik külföldi diákkal, először sütöttem lángost a nyári, balatoni légkört imitálva a német szobatársaimnak. Örülök, hogy a COVID ellenére nekivágtam, minden perce megérte.
comments0
To read and add comments please sign in!
Suggested Articles