Alumni Staféta - Király Ildikó

Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Király Ildikó (BTK '97, '00, '02) pszichológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az ELTE PPK Kognitív Pszichológia Tanszék vezetője, az ELTE Babalabor vezetője, a Lendület MTA–ELTE Társas Elmék Kutatócsoport vezetője kapta.

Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése pl. elvégzett kísérlete/megírt novellája/… stb.?

Meglepő gondolattal álltam elő kisgyerek koromban otthon, csodálkoztak rajtam nagyon a szüleim. Mikor többen kérdezték mi szeretnék lenni majd, azt válaszoltam, hogy Afrikában szeretném megfigyelni, hogyan számolnak az emberek. Nem tudom pontosan visszaidézni, de az a gondolat megmaradt, hogy lehetnek különbségek a számolási technikákban, míg a matematika egy és ugyanaz. Sajnos nem volt lehetőségem ezt a gondolatot ténykedésbe fordítani. De talán ehhez kapcsolódik, hogy a Maya golyós társasjáték változatatait, különböző területekről származó szabálykülönbségeit gyűjtöttem, és nagymesterré váltam a játékban.

Mi volt pályáján a legmeghatározóbb élménye?

A legmeghatározóbb élmény, ami, ha mondhatom így, erre a pályára állított, az a találkozás volt az egyetem 4. és 5. évében a kognitív fejlődéslélektan kiemelkedő képviselőivel, Gergely Györggyel és Csibra Gergellyel. Azért jelentkeztem a vendégelőadóként tartott óráikra, mert a megismerés, gondolkodás kérdései érdekeltek a leginkább, de azt, hogy ezt apró gyerekek segítségével is lehet vizsgálni, az ő példájuk révén vált láthatóvá számomra. Ezen túl, az átütő lelkesedésük mellett, az elmélyülés és az elemző alaposság is, amit képviseltek, lenyűgözött. Őket megismerve nem volt igazán kérdés, hogy ezen a területen, a kognitív fejlődéslélektan területén szeretnék tevékenykedni.

Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?

Ma már a kutatás mellett az oktatási feladataimat is igazán fontosnak tartom. Ezért a legnagyobb sikerélményem az, hogy fiatal hallgatók válnak a vezetésemmel maguk is kutatókká. 

A frusztrációim forrása az, hogy az elmúlt években nemhogy csökkent volna, inkább nőtt az adminisztratív feladatok mennyisége. Sokszor a ’digitalizáció’ eredménye, hogy az alkalmazások továbbra is manuális jóváhagyásokat, extra feladatokat adnak, ám immáron nem az adminisztrátoroknak, hanem az oktató/kutató kollégáknak. Ezen érdemes volna változtatni.

Ha az emberiség csak egy könyvet olvasna el az ön javaslatára, melyik lenne az?

Egyet kiválasztani a sok számomra különböző módon lenyűgöző vagy elgondolkodtató művek közül nagyon kényszerítő feladat. Most egyet kiválasztok, holnap másikat emelnék ki biztosan: 

Weöres Sándor: A teljesség felé 

Mi a kedvenc művészeti alkotása?

Festményt választanék, bár szobrok és filmek is felmerültek. Sok-sok festmény emléke fut most a fejemben, megint pillanatra jellemző lesz, ahol megáll a keresés:

Amrita Sérgil vagy Sher-Gil: Kislány kékben

Mi inspirálja Önt munkája során?

Leginkább a kíváncsiság, mindig van egy-egy dolog, ami felkelti az érdeklődésem, s nem hagy nyugodni.

Hol és mikor szeretett volna inkább élni és dolgozni?

Ezen a kérdésen inkább nem gondolkodom el.

Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott?

Egy mentorom mondta, hogy érdemes minden tanácsot meghallgatni, de megfogadni nem feltétlenül szükséges.

Mi az a gondolat, ami leginkább megragadta eddigi olvasmányaiban?

A legérdekesebb kérdéskör az, hogyan, milyen változatokban lehet elképzelni a veleszületettség és a környezet kölcsönhatását. Örök kérdés.

Érez-e késztetést arra, hogy tanuljon valamit, aminek nincs azonnali vagy gyakorlati értéke? Ha igen, mi lenne az?

Szeretném még megérteni a kortárs elméleti fizikát, de nem vagyok közel ehhez.

Milyen körülmények között születtek legjobb és legihletettebb ötletei?

Leginkább beszélgetések során, de nemcsak szakmai közegben.

Ha biztosan tudná, hogy már csak egy hónap van hátra földi pályafutásából, mi lenne az, amit még mindenképp szeretne megtenni, megélni?

Szeretnék még elindulni tájfutó versenyen, hosszú évek kihagyása után.

Mi az az egyetlen tárgy, amit égő munkahelyéről kimentene?

Egy gyerekrajz-gyűjtemény.

Miért az ELTE-t választotta?

Pszichológiát szerettem volna tanulni, és az ELTE kínált emellett kulturális antropológia képzést B szakként, emiatt választottam az ELTE-t.

Egyetemi évei alatt ki volt a legmeghatározóbb személyiség, akivel megismerkedett?

Pléh Csaba és Kónya Anikó mellett, akik nagyon korán már elirányítottak a kísérletezés érdekessége felé, Gergely Györggyel és Csibra Gergellyel történt találkozás kinyitott számomra egy kaput egy meghatározó terület felé.

ELTE Diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

Kerestem oktatói és kutatói állásokat is, s egy szerencsés ajánlat révén az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében fiatal kutatóként kezdtem a pályámat.

Mik a jövőbeni szakmai tervei?

Szeretnék még a jelenlegi alapkutatási irányultságom mellé egy izgalmas, de releváns alkalmazott kutatási területet bevezetni a Laborunk profiljába, a jog és emlékezet kapcsolatáról.

Mit üzen az ELTE jelenlegi hallgatóinak? 

Kedves Hallgatók! Az érdeklődésetek vezérelje a tanulmányi területetek kiválasztását, és ne az, hogyan vélekedik a társadalom jelenleg a terület ’kifizetődéséről’. Hiszek ugyanis abban, hogy az érdeklődés szakértelmet szül, és aki jó szakember lesz, egyszerre talál magának hivatást és megélhetést. 

Kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát?

Hamarosan!

Előző staféta

Felhasznált kép forrása: mta.hu