Alumni Staféta - Papp Richárd

Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Papp Richárd (BTK '98) kulturális antropológus, az ELTE Társadalomtudományi Kar egyetemi docense, az ELTE TáTK Transzgenerációs Emlékezet Kutatócsoport vezetője kapta.

Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?

Kulturális antropológus és az ELTE Társadalomtudományi Kar egyetemi docense vagyok. Oktatóként jelenlegi legnagyobb sikerélményem, hogy az általam vezetett Transzgenerációs Emlékezet Kutatócsoport munkájában húsz mester- és alapszakos diákunk is részt vesz. Frusztrációm leginkább az egyetemi, akadémiai élet teljesítménykényszeréből fakad, amely megnehezíti az oktatói és a kutatói munka nyugodt, „szókratészi” művelését.

Kutatómunkámban a legnagyobb sikerélményt az adja amikor a beszélgetőtársaimmal való közös gondolkodásnak köszönhetően új értelmezési irányok, kérdések és felismerések bontakoznak ki a terepmunka során. Frusztrációim mostanában abból fakadnak, amikor a holokauszt helyi emlékezetét kutatva (a kutatást négy év óta végzem folyamatosan) a témával kapcsolatos bizalmatlanság vagy közöny magyarországi jelenségeivel találkozom.

Mi inspirálja Önt munkája során?

Ha egy szóban kéne összegeznem ezt, azt mondanám: a kíváncsiság. Kulturális antropológusként nem csak a kutatásaimban, de a mindennapjaimban is a „Kicsoda az ember?” kérdése inspirál. Hogyan vagyunk mi emberek másképpen ugyanolyanok? Ennek megismerése és az ehhez kapcsolódó folyamatos rácsodálkozásaim inspirálják a munkámat.

Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott?

Boglár Lajostól, szeretett tanáromtól és barátomtól hallottam a legfontosabb tanácsot diákként. Boglár Lajos úgy tekintett a kulturális antropológiára, mint „szakmára és ügyre”. Ez nem csupán kijelentés volt, hanem olyan tanács is, amit mindig próbáltam a szemem előtt tartani: kutatni, olvasni, publikálni és oktatni a „szakmát”, ugyanakkor sosem elfelejteni, hogy mindezt azért teszem, mert egy olyan „ügyet” képviselek, amelynek köszönhetően (egymás kultúráinak és saját magunknak önreflexív, értelmező megismerésével) egy egymásra jobban és empatikusabban figyelő emberekből álló társadalmat lehet építeni.

Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?

A kulturális antropológus úgy próbálja megismerni az embert, hogy egy kisebb csoportban kutatva, a csoport tagjaival együtt gondolkodva kísérli meg értelmezni, hogy az általa megismerni kívánt emberek mit csinálnak, hogyan csinálják, amit csinálnak, hogyan gondolkodnak arról, hogy miért csinálják úgy a dolgokat ahogyan csinálják és ehhez kapcsolódóan mit gondolnak magukról, a csoportjukról, másokról, a világról és az életről.

Miért az ELTE-t választotta?

Azért választottam az ELTE-t diákként és utána munkahelyemként, amiért azóta is itt dolgozom és szeretnék itt is tanítani amíg csak lehet. Mai napig az egyetem által teremtett légkört és képviselt értéket az egész társadalomra vonatkozóan is az egyik legfontosabbnak tartom, amelynek köszönhetően nyitottan, kritikusan és egymást partnernek tekintve, egymástól tanulva gondolkodhatok társadalmunkról, világunkról közösen kollégáimmal és diákjaimmal.

Egyetemi évei alatt ki volt a legmeghatározóbb személyiség, akivel megismerkedett?

Ahogy fentebb írtam, Boglár Lajos, egyetemünk kulturális antropológia szakának megalapítója volt rám a legnagyobb hatással tanáraim közül. Boglár Tanár Úr nem csupán megosztotta velünk, hallgatóival saját gondolatait, hanem mindig kíváncsi volt arra, hogy mi hogyan gondolkodunk a „szakmáról” és a világról. Emellett nem csupán mester volt, de jó barát is, akivel meg lehetett osztani személyes dilemmáinkat, problémáinkat és örömeinket is.

Mik a jövőbeni szakmai tervei?

Az elmúlt szemeszterben megalapítottuk a Transzgenerációs Emlékezet Kutatócsoportot az ELTE Társadalomtudományi Karán. Ennek keretében kezdtünk el egy kutatást a holokauszt-emlékezetről a Z generáció tagjai körében. Nagy örömömre szolgál, hogy a kutatócsoport tagjainak több mint fele maga is a Z generáció tagja. Kutatásunkban különböző lokalitásokban és csoportokban kutatunk mind zsidó, mind nem-zsidó fiatalok körében. Az eddigi eredményeink is már rendkívül elgondolkodtatóak. Kutatócsoportunk nyitott és szívesen várjuk érdeklődő diákok és volt diákok jelentkezését egyaránt. Amennyiben, aki ezeket a sorokat olvassa és lenne kedve csatlakozni hozzánk, írjon egy emailt a személyes email címemre: pappriki@gmail.com. Kutatásunkat nem csupán tudományos, de társadalmi szempontból is nagyon fontos munkának tartjuk.

Mit üzen az ELTE jelenlegi hallgatóinak?

Ne veszítsék el a kíváncsiságukat. Merjenek bátran kérdezni és kritikusnak lenni. Emellett ugyanakkor gyakorolják a folyamatos önreflexió és önirónia képességét is. Mindez nagyon sokat segít abban, hogy ne feszüljünk rá egy-egy kizárólagosnak tűnő gondolkodásmódra sem. Szabadnak érdemes lennünk attól, hogy úgy gondoljuk „mindent tudunk mindenről”. Legyen a saját magunk felé is meglévő kritikus és reflexív mosoly ajkunkon. Minden kutató, tanár, jelenlegi és volt diák számára is elgondolkodtató viccel találkoztam ehhez kapcsolódóan, amikor a magyar zsidó humort kutattam, a Bezzeg a mi rabbink című könyvem írásának idején:

A fiatal rabbi meglátogatja korábbi rabbitanítóját. Odasiet hozzá és ezt mondja:

- Rabbim, mesterem kérlek segíts nekem. Itt van ez a passzus a Tórából. Ezt sehogyan sem értem, kérlek segíts, hogy megérthessem.

Mire az idősebb rabbi:

- Természetesen tanítványom. Várj egy kicsit, van egy kis dolgom, de aztán visszajövök és elmagyarázom neked.

Erre a volt tanítvány.

- De rabbi, elmagyarázni azt én is tudom…csak nem értem!

Kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát?

Hamarosan!

Előző staféta

Felhasznált kép forrása: tatk.elte.hu