Gólyavári Esték: Ősi idők emlékművei
A Gólyavári Esték következő részében Raczky Pál, Széchenyi-díjas régészprofesszor tart előadást.
Az ősrégészet 20. századi kezdeteinek egyik nagy felismerése volt a lakódombnak, tellnek nevezett települési forma elő-ázsiai, égeikumi és délkelet-európai elterjedése. A tájból kiemelkedő, néha 40-50 m magasságot elérő és esetenként védőfalakkal, árkokkal is körülvett monumentális halmok némelyikén ma is virágzó települések találhatók.
Az egykori járófelszínre épített egyszerű egyrétegű települések mellett, az említett domb-szerűen kiemelkedő változatok azért kerültek a régészeti figyelem központjába, mert a halmokat alkotó egymás feletti települési rétegek időben egymást követő épület-maradványokat, tárgyegyütteseket zártak magukba. Az „időkapszulák” e fizikai keret-rendszere természetes relatív kronológiai modellt szolgáltatott az anyagi kultúra egymást követő sorozatainak tanulmányozásához.
Erre a lelőhelytípusra talán az egyik leghíresebb példa a Heinrich Schliemann által a homéroszi trójai háború helyszíneként azonosított törökországi Hisszarlik dombja, amelynek 1870-től zajló kutatásai nyomán az őskori Trója I és VII közötti, egymást követő régészeti fázisait lehetett elkülöníteni. A mezopotámiai és egyiptomi városok kialakulásával párhuzamosított Trója I kezdetét a Kr. e. 3000-re helyezte a régészeti kutatás, s ez a kronológiai rendszer hosszú ideig általános mérceként szolgált Nyugat-Anatólia teljes őskori történetéhez, továbbá a kapcsolódó balkáni tell típusú települések időrendjéhez is.
Az 1930-as évekre kiderült, hogy a települési halmok északi peremvidéke a Tisza-és a Körös-vidéken található. Az 1980-as évek végére, a radiokarbon abszolút időhatározó módszer általános alkalmazása nyomán világossá vált, hogy a délkelet-európai tellek Trója idejét jóval megelőzve, a Kr. e. 6500 és 4200 között voltak használatban, s megjelenésük bizonyosan a Nyugat-Anatólia felől érkező, korai agrárgazdálkodást ismerő, falusias életmódot folytató, neolitikus népesség bevándorlásához köthető.
 |  |
Az első ásatások korlátozott léptéke miatt 1990-ig nem volt biztos információnk az alföldi tell-települések belső struktúrájáról, lokális és regionális kapcsolatrendszeréről. Ettől kezdődően azonban szemléleti váltás, „térbeli fordulat” következett be a magyar őskori régészetben az intenzív topográfiai eljárások, a légi fényképezés és a geofizikai módszerek intenzív és nagy felületeken történő alkalmazásával. Ennek eredményeként a korábban egységes jelenségként kezelt alföldi és balkáni telleket mára a feltérképezett belső objektumaik több léptékű és sajátosan egyedi térbeli konfigurációkat megvalósító komplexumaiként láthatjuk, amelyek a közösségi tevékenységek igen változatos keretrendszereire is következtetni engednek. Az alföldi újkőkori tellek környezetéből újabban feltárt sírok összefüggései, komplex vizsgálati eredményei szintén sok adatot szolgáltattak az egykori közösségek belső szociális viszonyaira, külső kapcsolataira, sőt mobilitására is.
 |  |  |
Az előadás a legújabb régészeti kutatások áttekintésével, a sokszínű leletösszefüggések bemutatásával a Kárpát-medence újkőkori történetének Kr. e. 5000 és 4500 közé eső időszakáról igyekszik áttekintő képet adni.
Raczky Pál egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi és Természettudományi Karán, régészet-matematika szakon végezte. Bölcsészettudományi doktori címét 1977-ben szerezte meg. 1981 óta tanít a BTK Régészeti Tanszékén, ahol 1995–2013 között tanszékvezető, 2005–2014 között a Régészettudományi Intézet igazgatója volt.1988-ban szerezte meg a Történettudományok Kandidátusa címet, majd 2000-ben habilitált és ezt követően 2002-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. 2011-ben a Lengyel Művészeti- és Tudományos Akadémia külföldi tagjává választotta. 2018-ban kiemelkedő színvonalú munkája elismeréseként Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetésben, 2023-ban a neolitikum és rézkor kutatása terén elért iskolateremtő tevékenységéért Széchenyi-díjban részesült.
A laudációt Szabó Gábor, az Őskori és Elő-Ázsiai Régészeti Tanszék vezetője tartja.
Interjú Raczky Pállal az ELTE Régészettudományi Intézet honlapján
Borítókép: Berettyóújfalu-Herpály újkőkori tell-települése az ásatási szelvények metszeteivel
ELTE Alumni
