ELTE Alumni Családfák - Katona Gyula Y.

Az ELTE Alumni Családfák interjúkban olyan ELTE diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, akiknek felmenői, és/vagy leszármazottai, egyéb rokonai is ide vagy az ELTE jogelődjeire jártak és így többgenerációs kötődésük van Alma Materükhöz. Az interjúsorozat a korábban meghirdetett Generációk az ELTE-n kérdőívünkre épül, melyre folyamatosan várjuk az újabb válaszokat. A kérdésekre ezúttal Katona Gyula Y. (TTK '91) válaszolt, akinek édesanyja (TTK), édesapja (TTK) és testvére (TTK) is az ELTE-n végzett, lánya pedig jelenleg itt tanul biológia szakon.

Mennyiben befolyásolta egyetem választását / gyermeke egyetem választását az, hogy felmenői vagy Ön az ELTE-re jártak?

Szüleim mindketten az ELTE matematikus szakára jártak, ott ismerkedtek meg. A végzés után néhány évvel édesapám, Katona Gyula OH, az MTA Matematikai Kutatóintézetébe került, de közben tanított az ELTE-n is. Édesanyám, Virág Ildikó, az MTA Közgazdasági Kutatóintézetében helyezkedett el, gazdasági matematikával foglalkozott. Így aztán kis korom óta matematikusokkal voltam körülvéve, szüleim barátai is túlnyomó részt matematikusok voltak. Már első osztályos koromban kijelentettem a tanító néninek, hogy matematikus leszek. Kis korom óta otthon is sokat matekoztunk, majd speciális matematika tagozatra jártam középiskolában. Egyértelmű volt, hogy én is az ELTE matematikus szakára megyek. Később testvérem, Katona Zsolt, is hasonló utat járt be, ő is matematikus szakon végzett, sőt doktori fokozatot is az ELTE-n szerzett. Jelenleg az University of California, Berkeley professzora.

Lányom jelenleg is az ELTE biológus szakon tanul. Választását azt hiszem kevésbé befolyásolta, hogy én is ott tanultam, sokkal inkább az, hogy Budapesten ez a legjobb színvonalú képzés ezen a szakon. Fiam a BME-n végzett viszont a terület közelebbi, informatikus.

Katona Gyula OH és Virág IldikóMilyen egyetemi történeteket meséltek Önnek felmenői / Ön milyen egyetemi történetek osztott meg gyermekeivel?

Egy nagy hírű professzor már nem szeretett a táblára írni előadáson. Ezért egy fiatalabb kolléganő írta fel a táblára, amit a professzor diktált. Ha valamit rosszul írt, akkor egy pálcával a kezére csapott és megdorgálta: ,,Editke, csacsiságokat ír!’’.

Egy másik professzornál a szóbeli vizsga úgy zajlott, hogy a hallgató kapott egy tételt, de a professzor lediktálta a választ, csak fel kellett írni a táblára és lelkesen bólogatni. Megbukni csak úgy lehetett, hogy ha valamit elhibázott az írásnál. Később én is vizsgáztam nála ugyanígy, sikeresen.

A szüleim évfolyama a végzéskor ballagást is szervezett. Ehhez kibérelték a cirkusz szamarát és az évfolyam hallgatói a szamárral együtt járták körbe az tantermeket a Múzeum körúti épületben.

Mivel édesapám is tanított az ELTE-n, azt is mesélte, hogy zárthelyi kiosztáskor mindig volt valami kis műsor. Furulyázott, kézen állt vagy zsonglőrködött szórakoztatásképpen. Ezt a családi hagyományt én is átvettem oktatói munkám során.

Mi az, ami legjobban megfogta ezekben a történetekben?

A matematikusok a közvélekedés szerint szigorú, komoly emberek. Bár ilyenek is vannak köztük, de a többség nem igazán ilyen. Sokan jó kedélyűek, viccesek, széleskörű érdeklődéssel és tudással.

Ön melyik karon (karokon)/szakon (szakokon) szerzett oklevelet?

Természettudományi Kar, matematikus szak, 1991.

Írja meg egy emlékezetes történetét hallgató korából!

A matematikus szak első évének elején többféle matematikai területről is voltak előadásaink. De minden előadáson először bevezették a halmazokat, halmazműveleteket és a velük kapcsolatos tudnivalókat. A negyedik ilyen előadás persze nem volt már túl izgalmas, két évfolyamtársam a hátsó padban sakkozni kezdett. Ezt látva a professzor számon kérte őket: ,,Ha ilyen jól tudja az anyagot, akkor jöjjön ki és folytassa!’’. Egyikük pedig élt a lehetőséggel, kiment és folytatta.

A sakkozás egy másik előadáson is téma volt. ,,Az rendben van, hogy titeket nem érdekel és sakkoztok, de az már tűrhetetlen, hogy a többiek mind nézik!’’ Egyébként a professzor kiváló sakkozó volt.

Egyik neves professzor reggel 8 órás előadása közben az egyik évfolyamtársam reggeli gyanánt egy poharas kefirt próbált elfogyasztani. De a kefir sehogy nem akart kijönni a pohárból, ezért egyre erősebben rázogatta a szája előtt. Aztán a kefir egyszer csak engedett és az egész az arcára borult. Nagyon nehezen tudtuk abbahagyni a röhögést, miközben a professzor rezzenés nélkül folytatta az előadást.

Ennél a professzornál vizsgáztam később és bizony nem tudtam mindent, csak hármast kaptam. Erre a professzor megjegyezte: ,,A kedves szülei ezt bizony jobban tudták!’’. Otthon megnéztem a szüleim indexét, tévedett.   

ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

Már felsőbb éves koromban demonstrátorként tartottam gyakorlatokat. A végzés után TMB ösztöndíjasként a Számítógéptudományi Tanszéken oktattam és kutattam. Később egy másik ösztöndíjjal az MTA Matematikai Kutatóintézetben töltöttem 3 évet, közben oktattam az ELTE-n és a BME-n is. Utána 2 évet Japánban töltöttem egy újabb ösztöndíjjal. Hazatérésem után a BME Számítástudományi és Információelméleti Tanszékén kaptam állást, most is ott dolgozom egyetemi tanárként. A karrieremben sokat segítettek a személyes ismeretségek, persze különösen édesapám tanácsai, valamint Recski András professzor, akitől a gráfelmélet alapjait hallgattam elsőéves koromban.

Mennyiben tudta/tudja hasznosítani tanulmányait jelenlegi munkahelyén?

Mivel egyetemi oktatóként matematikát tanítok és kutatóként is ez a területem, nem szorul magyarázatra, hogy jól hasznosítom a tanulmányaimat. Azt viszont érdemes megjegyeznem, hogy ha nem is mindent hasznosítok az ott tanultakból, több olyan tárgy is volt, amit nem szerettem, mérsékeltem értettem, biztos voltam benne, hogy soha nem fogom használni, később mégis szükségem volt rá.

Mit tanácsol a mai egyetemistáknak?

Bizonyára sokan gondolják, hogy egyik-másik tárgy nem fontos, felesleges megtanulni, mert úgysem fognak vele foglalkozni. Persze könnyen lehet, hogy ez így lesz. De nem lehet előre megjósolni mit hoz az élet, lehet, hogy mégis szükség lesz rá.

Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?

A pályaválasztáskor az informatika még nem játszott akkora szerepet a világban, mint most. De így utólag azzal is szívesen foglalkoztam volna. Másrészről elég komolyan foglalkoztam zenével, énekléssel, azt is választhattam volna.

Körkérdések, interjúlehetőségek