Április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját. József Attila születésnapja alkalmából Egyetemünk egykori hallgatói, Pilinszky János, Jókai Anna és Nádasdi Éva lírai műveiből szemezgettünk. Kellemes feltöltődést kívánunk!
Van kedvenc verse? Ossza meg velünk is: írja be a cikk alatti a megjegyzésekhez (avagy facebook oldalunkra). Gyűjtésünkhöz kiegészítéseket is örömmel fogadunk. További jeles alumnusokat - akár további neves költőket is - az Alumni Arcképcsarnokban találhat, a Nagyjaink fül alatt.
Pilinszky János: Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
Jókai Anna: Szerelemben
Add, hogy föl ne zabáljam –
s valahogy mégis megemésszem
add, hogy különvaló lehessen –
bár a legszervesebb részem
add, hogy közel érezzem –
ha távol van is a térben
De ha meghal – lelkét ne kampózzam vissza
s magammal többé meg ne kínáljam
maradjon is üres, ha üres az ágyam
Nádasdi Éva: Újfajta vendégség
A szeretet nem szól.
Majdnem néma: vár.
A szeretet vár,
nem ígér, nem csalogat,
szelíden, halkan befogad.
A szeretet ellen
nincsen semmiféle fegyver.
A szeretet vendége voltam,
s ki kellett dobni onnan.
Nem értettem az egyetlen csodát,
csinnadratta kellett, micsodák.
A szeretet egyhúrú dal,
majdnem jeltelen.
Mégis nekem szól. Nekem.
Comments0
Please log in to see or add a comment
Suggested Articles
