Göncz Zsófia beszámolója Erasmus félévéről - ELTE Alumni Alapítvány támogatással!
Az ELTE Alumni Ösztöndíj pályázat 2016 óta, félévente kerül kiírásra az ELTE Alumni Központ, a volt hallgatók és az ELTE Alumni Alapítvány közreműködésével. Célja a tehetséges, rászoruló hallgatók Erasmus-ösztöndíjának kiegészítése. Az ösztöndíj révén eddig már 68 hallgatót támogathattunk. Göncz Zsófia történelem-földrajz osztatlan tanárszakos hallgató az elnyert összeget németországi (Eberhard Karls Universität Tübingen) kiutazásához használta fel 2024 őszén. Élménybeszámolója alább olvasható.
Göncz Zsófia vagyok, végzős történelem-földrajz tanárszakos hallgató. Az elmúlt félévben utolsó nagy egyetemi kalandként az Erasmus+ program keretében Németországban, Tübingenben volt lehetőségem tanulni.
Amikor elkezdtem az egyetemet, sosem gondoltam volna, hogy én valaha külföldön ilyen hosszú időt fogok eltölteni, mert bár szeretek világot látni, új embereket, kultúrákat megismerni, de félév távol az otthonomtól, mindentől és mindenkitől, elképzelhetetlennek tűnt. Aztán az évek során barátaim, ismerőseim példáját látva egyre inkább érlelődött bennem az elhatározás, hogy én is szeretnék egy próbát tenni az Erasmusszal. Mivel addigra már szinte az összes kötelező tárgyamat teljesítettem, abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy az egyetem és az órák kiválasztásakor tényleg bármire jelentkezhettem, ami érdekelt, és nem kellett a tárgyak elismerhetősége miatt aggódnom.
A német mindig is közel állt a szívemhez, így nem is volt kérdés, hogy német nyelvterület lesz a célpont. Tübingenről pedig mindenki, aki csak járt/tanult már ott korábban, csupa jót mesélt, ráadásul egyik barátnőm is oda pályázott, úgyhogy végül én is emellett döntöttem. És nem is csalódtam: a gyönyörű középkori városkép, a hangulatos kis utcácskák, a pezsgő diákélet (a város kilencvenezres lakosságának egyharmada egyetemi hallgató) engem is azonnal rabul ejtett.
Az Erasmus-félévtől sokat vártam (a nyelvtanulás és a kulturális programok mellett szerettem volna a kutatási témámat is tovább vinni), és bár szinte semmi sem úgy alakult, ahogy azt előzetesen elképzeltem, de mégis életem egyik legnagyobb és legmeghatározóbb élménye lett a kint töltött időszak. És az is biztos, hogy a problémamegoldó képességem is rengeteget fejlődött ezalatt. :)
 Az egyetem Neue Aula épülete előtt a cserediákcsapatunkkal |  Tübingen ikonikus helyszínei: a Neckarbrücke és a Neckarinsel |
Az első kihívással rögtön az elején akkor szembesültem, amikor kiderült, hogy véletlenül a tübingeni egyetem elfelejtette aktiválni a félévemet, és így nem tudtam szinte semmihez sem hozzáférni kezdve a diákigazolványomtól a tárgyfelvételen át a menzáig. Bár a problémát szerencsére sikerült röpke két hét alatt orvosolni, viszont addigra már a szépen előre kinézett tárgyaim beteltek, és így újra kellett terveznem. De utólag már nagyon hálás vagyok a sorsnak a bürokratikus nehézségekért, mert igaz ugyan, hogy a kutatási témámhoz kapcsolódó órákra nem kerültem be (középkori magyar királynéi udvart vizsgáltam, és azt szerettem volna nemzetközi kontextusba helyezni kintlétem alatt), viszont egy csomó izgalmas tárgyra pedig igen, amikre biztos nem jelentkeztem volna különben. Kipróbáltam magam művészeti kurzusokon (portrékészítés, nemzetközi kórus), némettanfolyamon, ahol a nyelv mellett a német kultúráról is rengeteget tanultam, és (főként jelenkori) történelmi témájú órákon is. Az utóbbiak esetében rendkívül érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire más a tübingeni egyetem struktúrája, módszertana a magyar rendszerhez képest, nemcsak a tananyag felépítésében, hanem az órák légkörében és szemléletében is. Mind az előadások, mind a szemináriumok nagyon erősen építettek a diákság kérdéseire, problémafelvetéseire, emiatt az órákat sokkal interaktívabbnak éreztem, mint otthon. Izgalmas volt belelátni egy másik egyetem működösébe és új nézőpontokat megismerni.
 Tübingen főtere és a Rathaus |  Tübingen melletti kis kolostorfalu, Bebenhausen |
Az oktatás mellett nagy élmény volt megtapasztalni a különböző egyetemi közösségek befogadó légkörét és a szociális háló erősségét is. A diákönkormányzat és a cserediákok beilleszkedését segítő lelkes önkéntesek különféle programokat szerveztek nekünk (kulturális programok: városnézés, múzeum- és kastélylátogatások, karácsonyi vásárok megtekintése… mellett számtalan közösségi programban is volt részünk: evezés a Neckaron, kirándulások, korcsolyázás, termálfürdőzés, egyetemi bulik…). Szerencsémre nagyon jó kis társaság alakult ki, szinte mindig együtt ebédeltünk, tanultunk, utaztunk, és most, hogy mindenki hazatért, már tervezzük is a következő találkozónkat a nyárra.
 Strasbourg – látogatás az Európai Parlament épületében |  Heidelbergi kirándulás |
Tübingen felfedezése mellett sikerült eljutnom az ország számos más pontjára is. A Deutschland Ticket jóvoltából korlátlanul utazhattam Németországon belül, így ellátogattam többek között Berlinbe, Lübeckbe, Hamburgba, Kölnbe, Heidelbergbe, Freiburgba, Ulmba és Münchenbe is. Sőt Németországon kívül Franciaországban és Svájcban is jártam. Bár az utazás nem volt mindig zökkenőmentes, de végül mindig túléltük a kalandot, és az is biztos, hogy a Deutsche Bahn után sokkal jobban értékelem a magyar tömegközlekedést. :)
 Párizs... |  ... és az Eiffel-torony |
A rengeteg kaland és közösségi élmény mellett magamról is nagyon sokat tanultam, önállóbb lettem, és bár alapból is nyitott embernek tartottam magam, de a félév során ebben is egy csomót tudtam fejlődni.
Szeretném megköszönni a lehetőséget az Erasmus+ programnak, és külön köszönöm az ELTE Alumni Alapítvány támogatását, mert az ösztöndíjuk nélkül fogalmam sincs, hogy tudtam volna megélni kint az első hónapban, amíg az Erasmus-pénz még nem érkezett meg.
2024/25-ös őszi félév 5 támogatott tehetsége
Így járulhat hozzá az ELTE Alumni Ösztöndíj jövőbeli kiírásához
Megjegyzések0
Megtekintéshez, vagy megjegyzés hozzáadásához kérjük, jelentkezzen be!
Javasolt cikkek