Dr. Gallasy Magdolna szervező kolleganőnk ajánlása alapján látogattuk meg a zuglói Japánkertet 2024. április 18-án. A nagy érdeklődésre tekintettel két csoportot indítottunk. A résztvevők visszajelzése és a saját tapasztalatom alapján is két igen felkészült és szakmájuk iránt elhivatott szakvezetőt kaptunk Orosz Ildikó kertészmérnök oktató és Boda Brigitta tájépítész oktató személyében. A Japánkert a Varga Márton kertészeti szakközépiskolához tartozik, ahol a diákok heti 1 napot a kertészeti munkákban vesznek részt. Külön öröm volt számunkra, hogy a szorgoskodó diákok – akik gyomláltak a virágos kertben, „porszívózták” a kerti tavat, ágakat metszettek - nagy szeretettel köszöntötték tanárnőiket. Az iskola és a diákság jó kapcsolatát az is fémjelzi, hogy a kert legidősebb fája – több mint százéves juhar - száraz ágainak eltávolításában az iskola volt diákjai segítenek alpintechnikával és teljesen ingyenesen.  Látogatásunkkal nem csak egy csodálatos japánkertben és az azt övező más kertrészletekben tudtunk gyönyörködni, hanem példát kaptuk az igazán jó tanár-diák kapcsolatról is. Még egy érdekesség: a kertnek nemzetközi vonzereje is van. 2023-ban az egyik göcsörtösre metszett csüngő japánakác alatt forgatták a „A dűne” c. amerikai kaland-sci-fi film második részének egyik jelenetét.

A résztvevők nevében köszönöm Gallasy Magdinak az az ötletet és a szervezést, valamint az iskola tanárainak a magas szintű szakvezetést.

Nagyné Judit klubvezető

Dr. Katona Lucia, az ELTE Nyugdíjasklub szervezőjének beszámolója a sétáról. 

Nagytakarításkor a zuglói Japánkertben

 Az ELTE Nyugdíjasklub szervezésében különleges programon vehettünk részt 2024. április 18-án délelőtt. A Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium által üzemeltetett Japánkertben jártunk, ahol éppen nagytakarítás zajlott, mert a szombati Japánkerti Napra készült az iskola. Így a szokásos látnivalókon kívül azt is megleshettük, hogyan gondozzák a kertet: láthattuk, hogyan gazolnak, ágakat metszenek és tavat porszívóznak a diákok. 

A szakvezetéshez két csoportra osztottak bennünket: az egyiket Orosz Ildikó, a mienket Boda Brigitta tartotta. A kedves, lelkes tanárnők több, mint másfél órán keresztül ontották a legfontosabb tudnivalókat a kertről és a benne található növényekről. Megtudtuk, hogy a kertet Varga Márton – az intézmény alapítója – hozta létre 1928-ban anélkül, hogy járt volna Japánban és ez bizony nagy teljesítmény volt abban a korban, amikor még az internetről sem tájékozódhatott a japánkertépítés követelményeiről. Az is kiderült, hogy a hasonló magyarországi kertek közül a zuglói az egyetlen, amelyet magasrangú japán látogatók hitelesítettek: 1931-ben ugyanis Takamacu herceg és felesége, a japán császári család tagjai jártak a kertben és tetszésük jeleként növényeket is ajándékoztak, amelyek közül néhány még ma is látható. 

A szépséges kertben sok növény tavaszi virágpompáját mutatta, csak azt sajnáltuk, hogy lemaradtunk a japán cseresznyefák virágzásáról. Viszont készült fotó a csoportunkról a virágzó lilaakácok alatt – ez némi kárpótlást jelentett az elmulasztott látványért. A kert sokféle érdekességet tartogat a növények kedvelőinek pl. az iskola egyik tanárának az árnyékliliom a kedvence, ezért külön kis részleget hozott létre a számukra. A kaktuszházba csak kívülről kukkantottunk be, mert ott is munkálatok zajlottak, az üvegházak mellett viszont megcsodálhattuk a pálmákat, amelyek mindenféle külön gondozás nélkül átvészelik a teleket a speciális mikroklímának köszönhetően. 

Az igazi szenzációt persze a Japánkert jelentette, ahova egy Tori kapun keresztül juthattunk be. A japán hagyomány szerint a belépés előtt fejet illik hajtani – itt ezt úgy érik el, hogy a kapu alá nehezen járható, „göcsörtös” köveket tettek, így mindenképpen le kell néznünk, hogy hasra ne essünk. A kert lényege, hogy szinte lépésről-lépésre más tájképben gyönyörködhetünk és a belépéskor még nem látjuk át, merre vezet majd az utunk (ezt az emberi életúthoz hasonlította a tanárnő). Az alapító szobra mellett elhaladva kedves kis lámpások mellett érkeztünk el a fő látványosságot jelentő tóhoz. Ahogy körbejártuk a tavat, elmélkedhettünk az élet értelméről, sőt még arra is alkalmunk nyílt, hogy valami jót kívánjunk magunknak a Kívánságok hídjánál, remélve, hogy teljesül. A bambuszösvényen is átsétáltunk, majd a fák különleges alakzatait csodáltuk meg. Mivel a Vakok kertje átépítés alatt áll, azt nem nézhettük meg, de helyette megcsodálhattuk a rózsakertet, ahol piros rózsákból álló gyűjtemény várja a látogatókat.

Bővebb információ:

https://www.vmszki.hu/vmszki/japankert

Dr. Katona Lucia, az ELTE Nyugdíjasklub szervezője