Öröm

„A völgy ölén, szétszórt tetők között,

a sok kert mind virágba öltözött:

cseresznyefák nyílnak, - milyen csodás

tavasz jöttén e nagy megújhodás!”

Tsurayuki

Kis Japán betekintés

2024. március 7-én az ELTE Nyugdíjasklub tagjai zsúfolásig megtöltötték az ELTE Quaestura földszinti előadóterme a belvárosban. 

Előadónkat, Dr. Halász Levente egyetemi docenst, idegenvezetőt, sokan kedves ismerősként üdvözölték, hiszen jó néhány alkalommal fogadta már el klubunk meghívását.

A téma iránt nagy az érdeklődés napjainkban is, hiszen Japán oly messze van, földrajzilag, kulturálisan egyaránt.

Japán térképén magyarázva szembesülhettünk az óriási népsűrűséggel, a földrengésekkel való sajátságos együttéléssel, a városok zsúfoltságával, de mégis élhetőségével, amelyeket tisztaság, szervezettség jellemez. 

No és a közlekedés! A több száz kilométeres sebességgel száguldó Sinkanszent egy másodperccel sem késhetjük le, annyira pontosan indulnak és érkeznek.  

Az ételek különlegességéről is hallhattunk, amelyeket a gyerekek Bento dobozokban visznek az iskolába. Ezt is egy versengés jellemzi, a színes és változatos ételek az édesanyák sikerét jelentik, akik sokszor 1-2 órán keresztül készítik a gyerekek ételét. Mindezt aztán közösen fogyasztják el tanítójukkal együtt. A dobozok leggyakoribb tartalma a rizs és annak variációi, különféle fehérje forrással és zöldséggel párosítva. Micsoda színek, formák, ötletek! Ám az ízük! Nos, nem biztos, hogy szívesen fogyasztanánk mi is.   

Milyenek is a japánok? Minden ebben a társadalomban, a közös munka gyümölcse. Itt nincs egyénieskedés, mindenki a közösségért dolgozik. A japánokat különösen vonzza a mulandóság. A múlékony dolgok szépek, a maradandóak pedig nem. 

A házakat katasztrófabiztosra tervezik. Régen fából és rizspapírból épített zsúpfedeles házakban laktak, úgyhogy, ha egy földrengés miatt összedőlt, könnyű volt újra felépíteni. Ma már betonból építkeznek, de ezeket is úgy tervezik, hogy a legpusztítóbb földrengéseket is kibírják. A japánok nemcsak a helyhiány miatt szeretik a rendet, hanem ezzel akarják elejét venni a súlyos katasztrófáknak.

Hallhattunk a különleges sintoizmusról, a több ezer istennel és azt is megjegyeztük, hogy a szentély felé menet nem használhatjuk a széles középső utat, csakis a szélén közlekedhetünk.

A Shinto-kapu tradicionális japán kapuforma, mely általában a Shinto szentélybe vezető utat jelöli. Szimbolikus határt jelöl a hétköznapi világ és az azon túli föld, az emberek és az istenek világa között. A kapunak számos változata létezik, de mind visszavezethető az alábbiakra: két hengeres oszlopon nyugvó gerenda, amely túlnyúlik rajtuk, alatta pedig egy rövidebb keresztgerenda. Színe leginkább piros, és hagyományosan fából és kőből épül.

Megtanultuk mikor mennyire illik meghajolni. Minden meghajlás derékból, egyenes háttal történik. Ezen felül befolyásoló tényező a nem és a rang. A meghajlás szöge is meghatározott.

Nagy tetszésünkre szolgált, hogy közlekedési eszközön nem illik mobiltelefonon beszélgetni. Ők is inkább csak SMS-t, vagy email-t írnak. Ó, bárcsak ez nálunk is így működne!

Már tudjuk, hogyan történik az ajándékozás. Az ajándékok átadásának is megvan a megfelelő módja. Átadni és elvenni is két kézzel szokás, elutasítani faragatlanság és a kapott ajándékot illik valamilyen formában viszonozni. Előadónk lelkes bemutatása a többszöri viszont ajándékozásról igencsak ámulatba ejtett minket. 

Az előadás végén Nagyné Judit klubvezető a japán illemnek megfelelően adta át a hálás közönség ajándékát remek előadónak.

Nagy tapssal köszöntük meg az előadást és kíváncsian várjuk következőt, amelynek témája Patagónia lesz.

Lázárné Szanádi Csilla

az ELTE Nyugdíjasklub szervezője