2024 március 14.

az ELTE nyugdíjasai az 1848-as forradalmi ifjak nyomában

Az ELTE Nyugdíjasklub egy kis csoporja ünnepi sétával emlékezett március 15-re. A csapat a Ferenciek terén, a Nereidák kútjánál találkozott egymással és Aradi Péter túravezetővel. A vezető egyrészt beszélt a kút történetéről, azután jelezte, hogy nem pontosan fogjuk követni a forradalom egyes állomáshelyeit – hiszen, mint az közismert, akkor egy ebédet is beiktattak a békés forradalom menetébe, amit mi most kihagyunk! Mi a mai építészeti logika útját fogjuk követni! 

Az eredeti menetrend ez volt:

1. Pilvax kávéház, 2. Orvosi egyetem, 3. Jogi és Bölcsészkar épülete, 4. Landerer és Heckenast nyomdája, 5. Magyar Nemzeti Múzeum, 6. Városháza, 7. Nemzeti Színház 

A túra útvonala szerint:

     1. Pilvax 2. Orvosi egyetem 3. Landerer és Heckenast nyomdája 4. a régi Városháza (hűlt helye) 5. a hajdani Jogi és Bölcsészkar (Egyetem tér) 6. Nemzeti Múzeum 7. a régi Nemzeti Színház emléktáblája az Astoriánál.

Az első ismertetés tehát a kútról hangzott el, amit 1835-ben avattak fel. A nereidák a források, kutak, patakok gondozói a görög mitológiában. A kút talapzatát Fessl József kőfaragó, a két vizet merítő nőalakot pedig Uhrl Ferenc szobrász készítette. A Ferenciek terének átrendezése, vagyis az Erzsébet híd építése miatt a szobornak költöznie kellett. 1899-ben Kőbányára szállították, hogy a Kőbánya-Alsó vasútállomás melletti Liget teret díszítse. Itt állt 1976-ig, amikor a kőbányai városrendezés miatt, de főként a Ferenciek téri gyalogos aluljáró átadásának köszönhetően visszakerülhetett régi helyére. Az eredetileg sóskúti homokkőből való szobrokat ekkor Győri Dezső mészkőből újra faragta.

A következő állomás a Pilvax kávéház volt, illetve lett volna, ha még létezne. Miután 1911-ben lebontották az egész háztömböt, amiben valaha az ifjak találkoztak 1848 március 15-én reggel, és Petőfi először szavalta el a Nemzeti Dalt, s ahol értesültek a bécsi forradalom győzelméről.Meg tudtuk nézni azt az ázsiai éttermet, ami azon a sarkon üzemel, ahol a Pilvax állott, illetve be tudtunk nézni abba a Pilvax-nak elnevezett kávézóba, ami azonban nem az eredeti, ám a falakon ott olvashatók a 12 pont követelései. Az egész terem ízléssel és tisztelettel nyúl a történelmi múlthoz.  

(Aki meg szeretné nézni, milyen volt az eredeti Pilvax, és érdekli részletesen is a történelme, másolja be az alábbi linket a Google-ba, vagy Ctr+ click, és alkalma lesz a múltba nézni Wagner Gábor kitűnő cikke alapján!  https://welovebudapest.com/cikk/2021/03/16/budapest-egy-eltunt-kavehaz-nyomaban-a-pilvax/)

Innen átsétáltunk a Semmelweis u. és Kossuth L. u. sarkán valaha állott Orvosi Egyetemhez. A Királyi Magyar Tudományegyetem Orvostudományi Karának öt tanszéke és kórháza 1784-től működött a jezsuiták egykori épületében az Újvilág utca (ma Semmelweis utca) és az Egri út (ma Kossuth Lajos utca) sarkán. Az épületet, amelyhez Petőfiék 1848. március 15-én vonultak, hogy mozgósítsák az egyetemi ifjúságot, a XIX. század végén, a Kossuth Lajos utca mai formájának kialakításakor elbontották. A ma itt álló eklektikus bérházat Czigler Győző tervei szerint 1893 és 1895 között építették. A sarkon egy színvonalas thai étterem, illetve a neves Puskin mozi működik, 

Utunkat a Kossuth Lajos utcában folytattuk, csak az utca másik oldalán. Majdnem visszaértünk a Ferenciek terére, de még a templom előtt bementünk egy elég rossz állapotban lévő ház kapuján, a Kossuth L. u. 3. számú bérházba. Úgy érzékeltem, hogy sokunk megilletődötten vette tudomásul, hogy a forradalom legfontosabb eseményei közül kettő éppen ebben a házban történt. Az első emeleten ülésezett a Batthyány kormány, a földszinten pedig ott volt az a bizonyos Landerer és Heckenast nyomda. Jókat mosolyogtunk a ravasz Landerer nem eléggé ismert valódi személyiségén, amit Péter Hatvany Lajostól idézett, hogy milyen módon szolgálta ki a túlerőt, és hagyta kinyomtatni a 12 pontot és a Nemzeti dalt – mindenféle forradalmi elkötelezettség nélkül. A ház nagy eseményeire több emléktábla is emlékezteti a járókelőt. Az egyiken olvashatók pl. azok a jeles személyiségek, akik a házban laktak, így például Kossuth Lajos, Arany János, Bajza József, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza. A legszebb emléktábla talán a Kossuth utca és Szép utca sarkán, az első emelet magasságában elhelyezett dombormű, ami a Nemzeti dal és a 12 pont kinyomtatására emlékezik Petőfi portrészobrával. 

Egy újabb nem létező épületet „néztünk meg” ezek után – a mai Pázmány Péter Katolikus Egyetem mellett állott az Erzsébet híd miatt lebontásra került hajdani gyönyörűséges Városháza. Viszont valóban meghallgattuk az ide vonatkozó forradalmi történetet Pétertől. Ennek pontos visszaadásához irodalmi segítséget vettem igénybe. „A tömeg ugyanis a Nemzeti Múzeum kertjéből ide, a Városháza elé vonult. Követeik átadták a 12 pontot a tanácsnokoknak, akiket Rottenbiller Lipót alpolgármester győzött meg azok elfogadásáról, bár sokat győzködni nem kellett a honatyákat. Miután aláírták a proklamációt, maga Rottenbiller mutatta fel azt az ablakon át a kint várakozó tömegnek. A folyamatosan duzzadó tömeg ezután a Városházáról Budára indult, hogy a Helytartótanácsnak, a legfőbb kormányzati szervnek is átadja követeléseit, a 12 pontot. Bár már épült a Lánchíd, a közel húszezer ember nem ezen, hanem a pesti Redoute-nál (ma Vigadó) kialakított hajóhídon kelt át, és vonult az Úri utca 53. szám alatti épülethez, amelyben 1795-től működtek az ország fő közigazgatási szervének hivatalai. A Helytartótanács elfogadta a tömeg követeléseit, így a cenzúra eltörlését, a sajtóbíróságok nép közüli választását és az akkor még Mihajlo Stancsics nevű rab kiszabadítását. Táncsics Mihály író a közeli József kaszárnyában sajtóvétség miatt raboskodott, ugyanis 1846 után röplapokban követelte a jobbágyság felszabadítását. A tömeg átvonult a később a rabról elnevezett Táncsics Mihály utca 9. szám alatti épülethez, kiszabadították a mit sem sejtő Mihajlot, hintóra ültették, amelyet a felhevült nép saját kezével húzott át Pestre”.  (F. Nagy Veronika: Járjuk be együtt a március 15-i forradalom helyszíneit! 2020. március 15.)

Mi nem a Várba, hanem a forradalmi ifjakat követve, csak más sorrendben, a bölcsész- és mérnöki karhoz, s a mellette levő Jogi Egyetemhez vonultunk, ami 1848-ban a mai Egyetem téren álló egykori pálos kolostor épületében működött. 

Utunk innen a Nemzeti Múzeumhoz vezetett. Az itteni események valóban jól ismertek – ma már az is, hogy Petőfi itt nem szavalta el a Nemzeti dalt! 

Forradalmi utunk befejező helyszíne az akkori Nemzeti Színház épülete volt. Az akkori események záró akkordja szintén a színházban történt, amit akkor Pesti Magyar Színháznak neveztek. A színház a mai Rákóczi út és Múzeum körűt sarkán állott. A helyén álló épület falán szép emléktábla jelzi, hogy milyen jeles épület állott itt hajdan!  

Aznap estére egyébként eredetileg a "Két anya egy gyermeke" című színmű volt műsorra tűzve, de az igazgatóság és Bajza József aligazgató az aznapi események láttán úgy döntött, Katona József Bánk bánját fogják előadni. A darabot azonban pár jelenet után félbeszakította a betóduló forradalmi tömeg, amely az est díszvendégeként Táncsics megjelenését várta, hiába. A kiszabadított rab ugyanis az izgalmak kipihenésére megszállt a Nádor fogadóban, és az esti előadásra nem tudott elmenni a színházba. A Bánk bánt nem folytatták, helyette a nép kívánságára elszavalták a Nemzeti dalt, elénekelték a Szózatot, a Himnuszt, a Rákóczi-indulót és a Hunyadi László opera jelesebb áriáit. Érdekesség, hogy ezen az estén szökkent szárba Jókai Mór és Laborfalvi Róza színésznő szerelme, amikor Jókai a színpadra lépett, hogy beszédével lecsendesítse a tömeget, Laborfalvi pedig mellére tűzte nemzeti színű kokárdáját. 

Amint azt megtudtuk Aradi Pétertől, a Jókai – Laborfalvi házaspár egy darabig kibérelte a Petőfi – Szendrei házaspár közelben lévő háromszobás lakásának egyik szobáját. Petőfi azonban olyan mértékben ellenezte barátja választását, hogy kapcsolatuk megromlott, Jókaiék el is költöztek. Helyüket hamarosan Petőfi Sándor szülei vették át, akiknek a váci kocsmája a forradalom alatt csődbe ment. A többi már történelem – Petőfi Sándor halálával a maga valójában és szimbolikusan is, egyik kirobbantójának meggyilkolásával elbukott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc.

Mi pedig, mint hajdanán a forradalmárok, egy jó délelőtt emlékével, hazamentünk ebédelni!

Péternek pedig köszönjük a rendkívül tartalmas és jól szervezett emléksétát!!

2024. 04. 01.                                                                                                                                                     Hegyesi Gábor professor emeritus, az ELTE nyugdíjasklub egyik szervezője