"Gyerek – játék" címmel került sor az ELTE Sikerek Veled beszélgetéssorozat újabb alkalmára 2022. november 15-én az ELTE BTK F épületének Kodály termében. A téma ezúttal a kisgyermekek nevelése, fejlesztése és a kreativitás volt. Volt hallgatóink - Kolosai Nedda (ELTE TÓK), Konok Veronika (Alfa Generáció Labor), Kovács Eszter (Pagony), Táncsics Judit (Plukkido) és Tarr Ferenc (Bonbon Matiné Műhely, Magyar Zene Háza) - a "kütyüzés" pozitív és negatív hatásairól, a minőségi gyerekkultúra - köztük a gyermekirodalom - fontosságáról, a gyermeknevelést segítő lehetőségekről beszélgettek. Hallgassa meg most!
Az estét ezúttal is Balogh-Kátai Judit (BTK '17, '20), az ELTE Alumni Központ munkatársa nyitotta meg, majd a beszélgetés témájának ismertetését és a meghívott vendégek rövid bemutatását követően átadta a szót a beszélgetés moderátorának, Tarr Ferencnek (BTK '11) a BonBon Matiné Műhely vezetőjének, a Magyar Zene Háza családi programokért felelős szerkesztőjének, aki egyúttal a „Harmónia, a zenék birodalma” című könyv szerzője, műsorvezető, koncertpedagógus. Röviden ő is üdvözölte a nézőket és köszöntötte beszélgetőpartnereit, majd egy bemelegítő jellegű, gyors körkérdés gyanánt érdeklődött a többiek kedvenc, ikonikus ELTE-s helyeiről. Ezt a meghívott vendégek rövid bemutatkozása követte.
Konok Veronika (PPK '08, TTK '15) az ELTE TTK Etológia Tanszék munkatársa, pszichológus, az Alfa Generáció Labor kutatásainak vezetője. Céljuk, hogy feltárják, hogyan hat a gyerekekre a digitális eszközök használata, emellett egy jótékony hatású mobilapplikációt is fejlesztenek. Szívesen emlékszik vissza több egykori tanárára is, így Bányai Évára, Győri Miklósra, Király Ildikóra, vagy Miklósi Ádámra.
Kovács Eszter (BTK '99) a Pagony gyerekkönyvkiadó és gyerekkönyvesbolt-hálózat egyik alapító tulajdonosa, a kiadó főszerkesztője. A 2001-es alapítású Pagony könyveinek 75-80% kortárs magyar gyerekkönyv, évente 100 új cím jelenik meg, valamint már társasjátékokat is értékesítenek tucatnyi könyvesboltjukban. Céljuk, hogy a gyerekkönyvekhez való hozzáállás és a gyerekirodalomról való gondolkodás felnőtebbé váljék. Kovács Eszter egyik legnagyobb kihívásának, ugyanakkor legizgalmasabb feladatának a megfelelő szövegek és illusztrátorok megtalálását, egymáshoz kapcsolását tekinti, valamint a kurrens témaválasztást. Nagyon szeretett annak idején a bölcsészkarra járni a Pesti Barnabás utcába magyar szakra, elmondása szerint mindent ennek köszönhet. Nem is egy-egy tanárra emlékszik vissza szívesen, hanem például az alkalmazott irodalomtudomány programra, ahol praktikus, gyakorlati tudást sajátítottak el, emellett első szerkesztői munkáját is ennek köszönheti. Nagyon szerette Margócsy Istvánt, de Schein Gábor, Wirth Imre óráit is. "Ha nem járok az ELTE-re, akkor nem ismerem meg a kortárs magyar irodalmat. Ha nem ismerem meg a kortárs magyar irodalmat - mármint nem csak a szövegeket, hanem a szereplőit -, akkor biztos, hogy nincs Pagony."
Táncsics Judit (PPK '07) pszichológus, a gyermeknevelést segítő eszközöket tervező és forgalmazó Plukkido alapítója. Céljuk, hogy a nehezen kezelhető konfliktusokat úgy tudják megoldani, hogy az a gyermek és a szülő számára egyaránt jó legyen. Alapvetésük volt az induláskor, hogy a szülő hangulata az, ami leginkább meghatározza a gyermek viselkedését. Kezdetben táblajátékokat készítettek és forgalmaztak, mára már azonban már bővült a portfóliójuk. Azt tapasztalták, hogy a játékaik nem csak a nevelési helyzeteket oldják meg, hanem egészségügyi problémákra is nagyon nagy hatással vannak, így számos mesét írtak már orvosoknak, valamint egy GPS- és hangalapú alkalmazást is fejlesztettek, melynek neve "ÚtraManó". A Plukkido jelenlegi küldetése, hogy összekösse a gyermekeket az őket körülvevő világgal. Szívesen emlékszik vissza Murányi Irén óráira, akinek gondolatát átvéve arra buzdítja a jelen hallgatóit, hogy "figyeljenek arra, hogy olyan sok mindenen lehet segíteni a világban ilyen tudással, amit itt kapunk az egyetemen."
Kolosai Nedda (TÓK '91, PPK '13) pszichológus, az ELTE TÓK egyetemi docense, a Gyermeknevelés Tudományos Folyóirat főszerkesztője, a Gyermekkultúra mesterszak szakfelelőse. Tanulmányaiból kiemelte Nádasi Máriát, Véghelyi Józsefnét, de Hunyady Györgynét is példaképnek tartja. Örömmel gondolt vissza arra, hogy Nádasi óráin a hallgatókat egyenrangú félként kezelte, véleményüket tiszteletben tartotta, sőt, amikor ő egy gyerekkönyvet akart írni és illusztrálni, azonnal összehozta egy tankönyvíróval. Tanulmányai alatt rájött, hogy az a fontos, hogy milyen módszerrel közelítünk a gyerekekhez. Táncsics Judithoz hasonlóan ő is kitért a Pagony fontosságára, a minőségi gyerekkultúra közvetítésében betöltött szerepére.
Tarr Ferenc (BTK '11) történelem és filozófia szakon végzett az ELTE-n, a magyar szakot pedig a Pécsi Egyetemen végezte. Ő is azt tapasztalta, hogy "bölcsésznek lenni azért nagyon jó, mert egy borzasztó széles rálátást ad a dolgokra, és hogyha az ember ehhez hozzá tud társítani egy szakmát, akkor azt nagyon ki tudja tágítani, annak a lehetőségeit." Egyik kedvenc órája a logika volt Mekis Péternél, akitől magát a gondolkodásmódot sajátította el, azt, hogy hogyan gondolkodjunk. Ez a rendszerező gondolkodásmód nagyon sokat segítette őt későbbi pályája során. Jelenleg zenei ismeretterjesztéssel foglalkozik, óvodás és kisiskolás gyermekeknek tartanak koncerteket, ami meglehetősen nehéz műfaj, mivel mindig ott, az adott pillanatban kell jól szerepelni.
Ezután arról esett szó, hogy ki miben látja a legnagyobb kihívást a munkájában, abban, hogy a mai óvodás és kisiskolás gyerekekkel megtalálják a kapcsolódást. Kolosai Nedda szerint az a nagy kérdés, hogy hogyan lehet a kultúrát tovább hagyományozni, hogyan lehet értékeket őrizni. Ezt a mai felgyorsult digitális világ mellett a covid helyzet is nagyban megnehezítette. Véleménye szerint, amíg egy gyermek tud játszani, addig fel tudja dolgozni a problémáit, addig ő jól lesz/lehet. Egy kisgyermeknek kora gyermekkorban (12 éves korig) ez az intelligenciája, hogy mennyire tanulja meg uralni a teste térbeli helyzetét, mennyire tud játszani, és nem elsősorban a verbális intelligencia. Jelenleg azokat az utakat keresik, hogy hogyan lehet egy kisgyermekhez közel hozni a kultúrát.
Táncsics Judit ezt azzal egészíti ki, hogy ők a szülőkön, felnőtteken, pedagógusokon keresztül is erre törekednek. Meg szeretnék tanítani nekik azokat a módszereket, amelyekkel fel tudják kelteni egy gyermek érdeklődését. Azt tapasztalják ugyanis, hogy ez a belső képalkotó képesség a mai gyerekekben kevésbé van jelen, ami részben a digitalizációnak köszönhető. Szerinte nem önmagában a képernyőzéssel van baj, hisz számos hasznos, fejlesztő program áll rendelkezésre, hanem a napi rutinba való beépüléssel, ami miatt szétszakad a család, illetve nehezen indulnak el akár egy közös programra. Alternatívát tehát érdemes nyújtani a szülőknek.
Ezt követően Konok Veronika beszélt azon felmérések eredményeiről, amely a digitális eszközök gyerekekre gyakorolt hatását vizsgálta. Meglehetősen komplex jelenségről van szó, ami számos tényezőtől, így pl. a gyermek életkorától, a kütyüzés mértékétől és milyenségétől is függ. De az mára már bizonyított, hogy a nagyon korai (3 éves kor alatti) és intenzív tévénézés növeli az esélyét a figyelemproblémáknak, így ezzel kapcsolatban már a WHO és az Amerikai Gyerekorvosok Szövetsége is fogalmazott meg ajánlásokat. Saját kutatásaik során arra lettek figyelmesek, hogy a 4-6 éves kütyüző gyerekek figyelme a részletek felé fordul inkább hamarabb, és csak azután nézik egy egységes képet - más tehát a figyelmi működésük. Ez pedig összefügghet a gondolkodásmóddal is, a részletek felé irányuló figyelmet mutató személyek ugyanis hajlamosabbak az analitikus, mérnöki jellegű gondolkodásra.
Tarr Ferenc számára az egyik legnagyobb kihívás a mindennapi életben, hogy a megfelelő figyelmet és időt oda tudja adni négy gyermekének. Arra volt kíváncsi, hogy vannak-e jó praktikái a többieknek arra, hogy hogyan tudjuk mégis azt az időt megadni a gyerekeknek, ami szükséges számukra és ami minőségi idő. Kovács Eszter nem ilyen borúlátó ezzel a témával kapcsolatban, nem gondolja, hogy a kütyüzés legyőzné az olvasást, sőt, a Pagony indulása óta mára már az összkönyvkiadás 30%-a gyerekkönyv. Tapasztalataik szerint a gyerekek szeretik a meséket és az olvasást, és csak később jön el, kiskamasz korban (10+), hogy nem szeretnek olvasni és akkor is ez főként a fiúkra jellemző. Egyúttal megjegyezte, hogy okosan kell élni a digitális eszközökkel, nem lehet úgy tenni, mintha nem lennének, főként mivel a felnőttek is rendszeresen használják őket és folyamatosan online vannak. A szülői példamutatás és az önnevelés tehát nagyon fontos, ahogy a közös szülő-gyerek tevékenységek végzése is.
A gyerekekről kialakult 21. századi képről is szó esett, illetve hogy hogyan érdemes hozzájuk ma viszonyulni. Kolosai Nedda elmondta, hogy kutatások alapján, ahogy a felnőttek gondolkoznak a gyermekkorról, azzal meghatározzák a gyermekkort. Egyetért azzal, hogy az első számú konklúzió saját magunk megnevelése, egyúttal hozzáteszi, hogy minden nevelés önnevelés, hogy vajon én hogy csinálom, vajon én hogy gondolom. Felvetette, hogy vajon nem jobb-e, ha minden gyermek megélheti az épp aktuális életkorát, nem pedig mindig kicsit előrébb tart. Fontos arra ügyelni tehát, hogy az alternatív lehetőségek, az olyan tevékenységek, mint a kirándulás, fára mászás, közös olvasás, ott legyenek a gyermekek életében. Kitért a saját múzeumpedagógia programjukra is, amikor úgy visznek óvodásokat múzeumba, hogy az őket valóban érdekelje. Tapasztalataik szerint úgy lehet ezt megvalósítani, ha a szülő, a család, a múzeumpedagógus motivált.
Táncsics Judit szerint fontos tudni, hogy hogyan szólhatunk a gyermekünkhöz, teremteni egy közös kommunikációs alapot, ami kellemes mindenkinek, és a gyermeknek is érdekes. Ezt erősítheti a gyermek játékba való aktív, kreatív bevonódás. Kolosai Nedda kiegészítésként pedig az élőszavas mesemondás gyógyító hatására hívta fel a figyelmet. Tarr Ferenc erre opponálva elmondta, hogy szülőként is nagyon nehéz megfelelni, számos szerepkörben helytállni, így este nem mindig marad kapacitás élőszavas mesemondásra. Kíváncsi, hogy a hétköznapi élet sűrű forgatagában hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt. Véleménye szerint számos szülő azért adja oda a telefont, a tabletet, mert addig is időt nyer vele, nem pedig mert jót/rosszat szeretne.
Táncsics Judit szerint a meglepés, a humor lehet ebben segítségünkre. Egy gyermeket nem tart hosszú ideig meglepni, de óriási hatással van rá és a kapcsolódást erősíti. A mennyiségnél tehát a minőség fontosabb lehet. Konok Veronika hozzáteszi, hogy természetes dolog, hogy a szülő fáradt és nem is árt, ha a gyerek megtanulja egyedül is elfoglalni magát, viszont arra vigyázni kell a digitális eszközöknél, hogy nagyon addiktívak, így érdemes késleltetni ezek bevezetését. Kolosai Nedda a hitelesség szerepét emelte ki, belátni, hogy nem vagyunk tökéletesek, illetve hátha mi is be tudunk vonódni az adott tevékenységbe. Tarr Ferenc hozzáfűzte, hogy dedikált időt kell szánni a családi programokra, meg kell teremteni ezekre az időt, hogy legyenek olyan kiemelt ünnepek, pillanatok, amikor csak ezzel foglalkozunk. Konok Veronika szerinte a kütyük használatában a korlátok felállítása a fontos - mind időben, mind tartalomban -, és hogy a szülő is részt vegyen, tudjon arról, hogy mit csinál a gyermeke. Erre jó példa Táncsics Juditék applikációja, ami a szülő eszközére telepíthető és egy családi programot, közös élményt kínál.
A beszélgetés végén az olvasás kapcsán is kitértek arra a beszélgetőpartnerek, hogy mintha a szülők mindent egy kicsit előbb szeretnének, ha már a gyerek csinálna, így egy korosztálybeli eltolódás figyelhető meg ahhoz képest, amit az adott könyv/játék/program esetén ajánlanak. Kovács Eszter elmondta, hogy az ő vásárlóik körében a gyermekek nagyon okosak, szüleik mindent meg akarnak nekik adni, ugyanakkor egy idő után ez megfordul, a szülők egy burokban próbálják tartani a gyerekeiket, nehogy a világ rossz dolgai a tudomásukra jussanak (pl. válás, halál, háború). Kolosai Nedda egyetért abban, hogy a művészet feladata, hogy megértessen emberi szituációkat pl. a szimbólumok nyelvén. "...szerintem pontosan erre való a művészet, erre való a művészeti nevelés, hogy egy testi-lelki odaadással feldolgozni akár negatív, akár pozitív érzelmeket, születéstől egyébként halálig, de esősorban gyermekkorban."
A beszélgetés végén egy-egy jó tanácsot adtak meghívott vendégeink a mai szülőknek, nagyszülőknek, valamint a közönség kérdéseire került sor. Végül Balogh-Kátai Judit megköszönte a figyelmet és a közreműködést, majd felhívta a figyelmet az ELTE Alumni Alapítvány tevékenységére, amely örömmel fogadja a támogatásokat.
Kíváncsi a teljes beszélgetésre? Nézze meg az alábbi videót!
Fotók: Köszönjük az ELTE Online és Rusznák Gábor szíves együttműködését!
Képek 30
Megjegyzések0
Megtekintéshez, vagy megjegyzés hozzáadásához kérjük, jelentkezzen be!
Javasolt cikkek
