Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Bálint Csanád (BTK '66) Széchenyi-díjas magyar régész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja kapta.
Idézze fel egy felejthetetlen vizsgáját!
A régészet szakon tizenketten voltunk egy évfolyamon, a tanáraink mindegyikünkkel személyes kapcsolatot tartottak. A tanszéken a vizsgán (a maiaknak üzenem: mindig szóbeli volt!) általában lehetett a megajánlott jegyet javítandó további kérdést kérni, vagy - következmény nélkül - megismételni a vizsgát. A tudást akartuk ui. megszerezni s nem csak a diplomát.
Másodéves koromban László Gyula az akkor megjelent könyvének anyagát adta le (Őstörténetünk legkorábbi szakaszai, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1961). A vizsgán kapott kérdést a 200 oldalas könyvben másfél oldalon tárgyalta: a finnugor őstörténet neolit kori fésűs-gödröcskés kerámia Volga-okai variánsáról kellett beszélnem. Csak az 5 csoport nevét tudtam és tudom máig (Ljalovo, Bjelov, Rjazany, Volosszovo, Balahna), de a bonyolult viszonyaikat pontosan nem (egyik elvándorolt, másik helyben maradt, harmadik összekeveredett a negyedikkel stb.). Hármast kaptam volna rá. "Beírjam, vagy visszajössz?" (László Gyula - más-más okból - régről ismerte a szüleimet, ezért tegezett.) Amikor 2 hét múlva visszamentem, az akkori negyedévesekkel vizsgáztam együtt (sok vizsgát kellett időközben letennem). "Miből is vizsgázol most?" Az őstörténetből, mondtam. "Na mondd el a Volga-okai csoportot!" (Kitűnő memóriája volt, nem volt szüksége az óra után följegyezni, hogy éppen ki hiányzott arról az óráról - később rendszerint az akkor elhangzottat kaptuk a vizsgán.) "Ez most négyes. Beírjam vagy visszajössz?" A vizsgaidőszak legvégén mentem vissza. "Ugye a Volga-okaiból feleltél legutóbb?" Igen. "Na mondd el újból." Ekkor ötöst kaptam, és nem kegyelemből, vagy hogy szabaduljon már tőlem.
Melyik más kultúrát kedveli a legjobban?
Európát értve: a habitusom és kultúrám északi, a temperamentumom és gasztronómiám déli. Többé-kevésbé mindkét világot ismerem és mindkettőnek értékeit becsülöm. Az ilyen-olyan gyengéiket tudomásul veszem, mindkettőben jól érzem magam. Kétszer volt konkrét lehetőségem "disszidálni" (talán többször is, ha kezdeményezem), csakhogy én honfoglalás kori sírokat akartam föltárni.
A felhasznált fotót Bálint Csanád bocsátotta rendelkezésünkre.
Megjegyzések0
Megtekintéshez, vagy megjegyzés hozzáadásához kérjük, jelentkezzen be!
Javasolt cikkek