Az ELTE Alumni Alapítvány – a volt hallgatók és az ELTE Alumni Központ közreműködésével – 2016 óta, félévente írja ki az ELTE Alumni Ösztöndíj pályázatot, melynek célja a tehetséges, rászoruló hallgatók Erasmus-ösztöndíjának kiegészítése. Az ösztöndíj révén eddig közel 80 hallgatót támogathattunk. Zsély Dóra gyógypedagógia alapszakos hallgató az elnyert összeget a Finnországba, Jyväskylä-ba (Jyvaskylan Yliopisto) tett kiutazásához használta fel 2025 őszén. Kint szerzett tapasztalatairól, élményeiről alább olvashat.
A 2025/26-os tanév őszi félévében vettem részt Erasmus-úton az ELTE és az ELTE Alumni Alapítvány támogatásával.
Már nagyon régóta szerettem volna külföldre utazni az egyetemi tanulmányaim során az Erasmus+ keretein belül, de sajnos az első elvégzett szakomon (közösségszervezés) nem volt még olyan sok lehetőség a gyógypedagógiához képest. A közösségszervezés szakot a jelentkezésem előtt pár évvel indította az ELTE, így nem volt a szaknak még olyan sok külföldi partnerkapcsolata, mint a Bárczinak. Szerencsére a gyógypedagógus képzésen már az első félévtől kezdve egyértelmű volt, hogy rengeteg ilyen lehetőség áll a hallgatók rendelkezésére, illetve maga a kar és a tanárok is nagyon biztattak a jelentkezésre, így már a tervezési folyamatnak is nagyon izgatottan vágtam neki.
Számos egyetemet és országot átnéztem, átgondoltam, hiszen nem minden nap utazik külföldre az ember egy szemeszterre, míg végül Finnországra esett a választásom, azon belül is Jyväskylä-re. A JYU (University of Jyväskylä) több szempontból is megragadott, aztán végül magát a várost és egész Finnországot is nagyon megszerettem. A partneregyetem weboldalán az információk érthetően, összeszedetten voltak feltüntetve, a lakhatással kapcsolatban is nagyon sokat olvastam, ami jelentősen megkönnyítette a döntésemet, hiszen az Erasmus alatt az egyik legkardinálisabb kérdés a lakhatás. A finn oktatásról már korábban voltak előfeltételezéseim, elképzeléseim és úgy gondoltam, hogy gyógypedagógusként szakmai tudással is tudnék itt gazdagodni. Maga a város már a képeken is nagyon szimpatikus volt számomra, különösen a természet közelsége és a sok tó, patak jelenléte fogott meg igazán, mert imádok a víz közelében lenni, megnyugtatónak és nagyon kellemesnek találom.
Már augusztus első hetében kiutaztam, nagy reményekkel és izgalommal a szívemben, egyedül, ugyanakkor természetesen sok félelemmel és szorongással is. Az első két hétben csak nyelvi kurzusaim voltak, mert szerettem volna egy kicsit finnül is tanulni, hogy jobban meg tudjam ismerni a helyi kultúrát. Természetesen az is motivált, hogy nagyon szeretek nyelveket tanulni, és a finn nyelv - a magyarhoz hasonlóan - nem egy világnyelv, így úgy éreztem a finnek identitásában nagy szerepet játszik a nyelvük, és mindenképpen közelebb szerettem volna kerülni ezáltal is a kultúrájukhoz. A megérkezésem után annyi új dologgal találkoztam és annyi új impulzus ért, hogy alig ocsúdtam fel és meg is kezdődött a félév.
Amikor az ember egy ilyen kalandra indul, az ismerkedés, barátkozás egy meghatározó kérdéssé válik, hiszen 5 hónapig el lesz szigetelve az otthoni családjától, barátaitól. Szerencsére az én esetemben az egyetem és a helyi ESN (Erasmus Student Network) is teljesen fel voltak készülve erre, és a kiutazás elején és a félév során is rengeteg ismerkedős, barátkozásra lehetőséget adó programot szerveztek - beleszőve Finnország különlegességeit, a helyi szokásokat. Így voltunk például közösen bogyós gyümölcsöt szedni, de lehetett menni közösen szaunázni, futni, evezni, hoki meccset nézni.
 Bogyósgyümölcs szedés az első héten |  Hoki meccs |  Evezés egy szigeten lévő szaunához |
Rengeteg új dolgot kipróbáltam a félév során, de az egyik, amit mindenképpen ki szeretnék emelni, az a biciklizés hagyománya Jyväskylä-ben. Nálunk ennek annyira nincs kultúrája, de itt minden diák szinte biciklivel járt az egyetemre, és az, hogy én is úgy jártam, hatalmas élmény volt számomra, ami nagy mértékben segítette az odatartozás érzését.
A kedves biciklimmel, Pötyivel, aki az egész szemeszteren végigkísért
Az egyetemi tanulmányaimmal kapcsolatos tapasztalataim kissé vegyesek voltak, bár alapvetően pozitív élményként éltem meg az ott töltött időt és a szakmai fejlődésemet. Mivel logopédia szakirányos hallgató vagyok, sajnos nem igazán volt lehetőségem olyan tárgyakat felvenni, amiket be tudtam volna számítani az otthoni tanulmányaimba. Ezt szerencsére már előre tudtam, így igyekeztem olyan tárgyakat választani, amelyek szélesítették az oktatásról, világról szóló nézeteimet. Ilyen tárgyak voltak a Bevezetés a finn történelembe vagy a Bevezetés a finn oktatásba, amelyek segítettek egy átfogó képet kialakítani Finnország értékeiről és ezek történelmi hátteréről, az igazi sisu felfogásról. Úgy gondolom, hogy sokat tanultam ezekből, és pozitívan változtatták meg a kiválasztott kurzusok a szemléletemet.
Az egyetemi légkör és a tanárok szakmai hozzáállása is arról tanúskodott, hogy a finnek számára fontos a minőségi tanítás, és tényleg sok erőforrást fektettek ebbe az évek során. Gyógypedagógus hallgatóként különösen érdekes volt látni és hallgatni a fogyatékosság kérdéséről, a különböző szakmai módszerekről, amikkel igyekeznek a lehető legtöbbet fejleszteni ezt a területet. Lehetőségem volt a finn oktatási rendszert egészen a kisgyermekgondozástól az egyetemi képzésekig megismerni, és úgy gondolom, sokat kamatoztathatom ezt a tudásomat itthon, hogy a magyar oktatásban mindenki számára lehetőséget biztosíthassunk a tanulásra és képességeinek fejlődésére.
Ami még az oktatással kapcsolatban meglepő volt számomra, az az, hogy az egyetemi tanulmányok során sokkal több önálló kutatómunkát, feldolgozást vártak el, mint amit itthon megszoktam. Több olyan tárgy is volt (ezek közül én egyet vettem fel csak végül - a Music and Emotions nevű tárgyat), ahol egyáltalán nem volt kontaktóra semmilyen formában, kizárólag a helyi Moodle-felületen kiadott feladatokból, anyagokból kellett tanulni, beadandót készíteni. Ez volt szakmailag az egyik legnagyobb kihívás számomra, mert általában az ilyen típusú feladatokhoz is biztosítanak kontaktórát itthon. Ennek ellenére úgy érzem, hogy pont emiatt tudtam az általam választott témába belemélyedni igazán, ami a zene és a mentális egészség kapcsolata volt. Örülök, hogy a kinti tanulmányaim során volt lehetőségem csoportban is és egyénileg is kipróbálni magam. Mindenképpen fogom tudni kamatoztatni a kint szerzett tudásomat.
Természetesen, ha már Finnország, akkor nem maradhat említés nélkül Lappföld sem, ahova volt szerencsém többek között az ELTE Alumni Ösztöndíj segítségével kiutazni. 4 éjszakát töltöttünk Lappföldön az ESN és a Timetravels szervezésében, ahol életre szóló élményeket szereztem. Simogattam rénszarvast, jártam a Mikulás falujában, sétáltam hótalpakkal az erdőben, láttam a gyönyörű sarki fényt és meg számos hihetetlen élményben volt részem a hó birodalmában.
 Az északi sarkkörnél, a Mikulás falujában |  A csodaszép sarki fény |  Havas táj Lappföldön |  -25 fokban a pára ráfagy a szempillákra |
Hálás vagyok, hogy eljutottam Erasmusra, hogy rengeteg kultúrával ismerkedhettem meg, tanultam ételekről, szokásokról nem csak a finnektől, de az összes nemzetközi barátomtól, akiket ezalatt a rövid idő alatt ismertem meg. Remélem lesz szerencsém meg találkozni velük a jövőben.
 Csoportkép Helsinkiben a kint megismert barátokkal |  Közös sushi készítő est végeredménye |
2025/26-os őszi félév 4 támogatott tehetsége
Így járulhat hozzá az ELTE Alumni Ösztöndíj jövőbeli kiírásához
Megjegyzések0
Nincs jogosultsága a megtekintéshez, illetve megjegyzés írásához. Kérjük, jelentkezzen be.
Javasolt cikkek
