ELTE Alumni Családfák - Dr. Szontagh Pál

Az ELTE Alumni Családfák interjúkban olyan ELTE diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, akiknek felmenői, és/vagy leszármazottai, egyéb rokonai is ide vagy az ELTE jogelődjeire jártak és így többgenerációs kötődésük van Alma Materükhöz. Az interjúsorozat a korábban meghirdetett Generációk az ELTE-n kérdőívünkre épül, melyre folyamatosan várjuk az újabb válaszokat. A kérdésekre ezúttal Dr. Szontagh Pál (TFK '97) válaszolt, akinek édesapja (TTK), nagyanyja (BTK), felesége (TTK) és lánya (BGGyK) is az ELTE-n végzett.

Mennyiben befolyásolta egyetem választását / gyermeke egyetem választását az, hogy felmenői vagy Ön az ELTE-re jártak?

Az én választásomat nagyban befolyásolta – már nagyanyám is az ELTE jogelődjére, az akkori Pázmányra járt a negyvenes években, édesapám az ELTE TTK-n szerzett biológus oklevelet, keresztanyám és nagybátyám az ELTE TTK-n diplomáztak matematikusként. Mikor kiderült, hogy a történelem iránt érdeklődöm, magától értetődő választás volt az ELTE Bölcsészkara, második helyen pedig az ELTE Tanárképző Főiskolai Kara – végül ide nyertem felvételt. 

Lányom esete kicsit más, bár neki az édesanyja is az ELTE TTK-n végzett földrajz-geológia szakon, de Őt elsősorban nem az egyetem vagy a kar, hanem a szak motiválta, gyógypedagógusként a legkomplexebb képzést az ELTE BGGYK nyújtotta számára. 

Milyen egyetemi történeteket meséltek Önnek felmenői / Ön milyen egyetemi történetek osztott meg gyermekeivel?

Sokszor hallottam történeteket vizsgákról, legendás professzorokról vagy éppen évfolyamtársakról gyerekkoromban, és mivel baráti köröm egy része is az ELTE-s évekhez kötődik, gyerekeim is sok ilyet hallhattak, ha máshol nem, baráti társaságunk összejövetelein biztosan. Alapvetően az a fővárosi értelmiségi közeg, amelyben létezünk, a mi korosztályunk esetében nagyon nagy százalékban koptatta az ELTE padjait, így rengeteg a közös élmény. A család és a baráti társaság másik fele ugyanilyen útravalót kapott a Budapesti Műszaki Egyetemről. Még az sem tagadható, hogy a két alma mater neveltjei között mindig volt egy kis rivalizálás, csipkelődés, akár a szűk családon belül is. 

Mi az, ami legjobban megfogta ezekben a történetekben?

Alapvetően az egyetemista létforma volt vonzó számomra. 

Ön melyik karon (karokon)/szakon (szakokon) szerzett oklevelet?

ELTE TFK 1997. (magyar-történelem)

Kikre gondol büszkén az ELTE-n (vagy jogelődjein) végzett híres hallgatók közül?

Nem gondolom, hogy alappal lennék büszke bárkinek a teljesítményére pusztán azért, mert egy egyetemre jártunk. Közvetlen egyetemi ismerőseim, csoporttársaim közül is fel-feltűntek páran a politika vagy a média területén, én a legtöbbre mégis azokat a végzett tanárszakosokat tartom, akik minden nehézség ellenére kitartottak a pedagóguspályán és ott értek el – ha nem is zajos, de mikrokörnyezetükben jól érzékelhető – sikereket. 

Milyennek ítélte meg az egyetemi életet?

Szerettem az ELTE TFK-ra járni, jó hangulata volt a Karnak, sok barátot és kedves ismerőst ismertem meg itt, és voltak olyan tanáraim, akikre akkor és azóta is felnéztem, felnézek. 

Miért szeretett az egyetemre járni?

Nagyon szerettem az egyetemi életet, a történelmi önképzőkörünket, a történelmi tanszéki kirándulásokat, a főiskolai bulikat, a gólyatábort. Itt tanultam meg nemcsak a tanári szakma alapjait, hanem a tudományos kutatás iránt is itt keltették fel az érdeklődésemet. Ma, egyetemi oktatóként, enélkül a két alap nélkül nem boldogulnék. 

Írja meg egy emlékezetes történetét hallgató korából!

Rengeteg van, ha egyet kellene kiemelni, a Történelem Tanszék valamelyik kirándulását mondanám, talán az erdélyi utunkat. Szabó Péter tanár úr vezetésével ezek a kirándulások egyszerre voltak fergeteges egyetemista bulik, valamint értékes hely- és művészettörténeti túrák is, a szó legjobb értelmében vett nemzeti identitásformáló jelleggel.

Ön szeretné-e, ha gyereke folytatva a hagyományt szintén az ELTE-re járna? 

Legnagyobb lányom már végzett az ELTE BGGYK-n, a középső fiam a  BME-re jár, a legkisebb még gimnazista. Nem tartom kizártnak, hogy ő is az ELTE felé veszi majd az irányt a pályaválasztás során. 

Mit gondol a mai egyetemi oktatásról?

2014 óta egyetemi oktató vagyok, s bár főállásom egy másik egyetemhez köt, 2020 és 2024 között az ELTE PPK-n is oktattam óraadóként. A tanítás, a felnőttképzés számomra mindig nagy élmény, nagyon szeretek ezen az iskolafokon tanítani. Ami gond, az az elkeserítően alacsony fizetés, az általánosan rossz egzisztenciális körülmények. Emiatt az oktatók másod- és harmadállások után szaladnak, nincs állandó jelenlét az egyetemen, így nem is alakulhat ki az a mester-tanítvány viszony, ami a mi egyetemista korunkban még jellemző, és számomra meghatározó volt. 

Mit tanácsol a mai egyetemistáknak?

Bár a bolognai kreditrendszer és az oktatók sokirányú elfoglaltsága sem kedvez az állandó közösségek kialakulásának, amennyire lehetséges, alakítsák ki és mélyítsék el a tanáraikhoz és egymáshoz fűződő személyes kapcsolataikat! Pályára állva nagy hasznát vehetik ennek a kapcsolati hálónak. 

Tervez-e további tanulmányokat az ELTE-n?

Egyelőre azt gondolom, hogy három diplomával, PhD-val és habilitációval a hátam mögött, én már befejeztem az iskolarendszerű tanulást, bár soha nem lehet tudni… 

Mennyiben tudta/tudja hasznosítani tanulmányait jelenlegi munkahelyén?

Maximálisan. Tizenhathat évig általános iskolai tanár voltam, tizenkét éve a pedagógusképzésben dolgozom egyetemi oktatóként. Szakmai, módszertani tudásom alapjait az ELTE TFK-n kaptam, arról nem is beszélve, hogy számos olyan oktató példaképem volt, akinek ma a szellemi nyomdokaiban járok, s akik példájukkal, magasra tett mércéjükkel folyamatos kihívást és belső motivációt jelentenek számomra. 

Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?

Ha az ELTE TFK-n (és külső gyakorlóhelyén, a Vajda Péter Általános Iskolában) nem szerettetik meg velem a tanítást, valószínűleg újságírással foglalkoznék. 

ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

A tanítási gyakorlatom után a gyakorlatvezető tanárom ajánlott nekem állást a Vajda Péter Általános Iskolában. A főiskolai gyakorlat után itt lettem pályakezdő tanár, majd két év múlva igazgatóhelyettes, újabb hat év múlva igazgató. Életem emlékezetesen szép időszakát töltöttem a Vajda katedráján és az igazgatói székében – amit tulajdonképpen az ELTE TFK-nak köszönhetek. 

Körkérdések, interjúlehetőségek