Vissza a hírekhez
Következő cikk Korábbi cikk

Interjú Vas Michaela ELTE Diplomással

Interjúk

-

2019.12.17

"Michaela jelenleg a HVG BrandLab szerkesztő-tartalommenedzsere, az újságírás azonban egész eddigi karrierjét végigkísérte, hiszen több mint 10 évig dolgozott newsroom-okban, hírszerkesztőként. A tanszék kreatívgazdaság-gyakorlatok óráján arról az izgalmas világról beszélt, amibe csak nemrég csöppent bele: elárulta, hogy mi is pontosan a natív hirdetés, és hogyan lehet kiaknázni az általa nyújtotta lehetőségeket.


Mit jelentett számodra a média szak? Ki tudnál emelni egy-két konkrét dolgot, amiért megérte idejárni? 

Azért érte meg idejárni, mert rendkívül okos és érdekes emberekkel lehettem együtt. A diákok és a tanárok is nagy tudású emberek voltak, akiknek az előadásait élvezet volt hallgatni. Úgy éreztem, megnyitják előttem a világot. Még nem nagyon tudtam az elején, hogy mit fogok kezdeni azzal a tudással, amit megkapok, de azt éreztem, hogy ennek van értelme. Van értelme idejárni, akár az unalmasabbnak, számomra érdektelenebbnek tűnő előadásokra is beülni, hiszen ki tudja, hogy hogyan fogom tudni majd hasznosítani. És végül is ez így, sok év távlatából beigazolódott: a média szak megalapozta a világnézetemet, a gondolkodásomat, akár a tanulási technikáimat is. 

Az órán is mondtad, hogy jó pár évig hírszerkesztőként dolgoztál. De miért pont a média, hogy kerültél ebbe a világba? 

Színész akartam lenni gyerekkorom óta. Szeretek beszélni, szeretek emberekkel lenni, megmutatni magam. 30 éve fuvolázom, tehát a fellépések már a gyerekkoromat is végigkísérték. Aztán a gimi vége felé, amikor el kellett döntenem, hogy mi akarok lenni, rájöttem, hogy fogalmam sincs. Németül tudtam, azt szerettem. Jelentkeztem hát az ELTE német szakára, gondoltam, nem árt, hogyha egy pár évig németül fogok beszélni. Másodévben hallottam, hogy van kommunikáció-média szak. Azt már sejtettem, hogy az újságírás, az emberekkel való kommunikálás, a tévézés nagyon érdekel, el tudtam volna képzelni magamnak. Úgyhogy felvételiztem, de nem vettek fel elsőre. Öt könyv volt megadva, egyiket se olvastam el rendesen. Gondoltam, hogy nekem majd ez menni fog, mert dumálni, azt tudok. Hát nem volt elég. És akkoriban még csak kétévente indították ezt a szakot, posztgraduális képzésként, úgyhogy két év múlva újra jelentkeztem, ekkor már felkészültem. Fel is vettek. Akkor végig azt gondoltam, hogy én újságíró, vagy tévés szeretnék lenni, és végül is az RTL-nél kezdtem el dolgozni. Ott elég gyorsan rájöttem arra, hogy mégsem a tévézés lesz az én világom, mert nem feltétlenül olyan tartalmat tudok előállítani, amilyet szeretnék. Teljesen véletlenül, az egyik tévés gyakorlat órán a tanárom, Elek János – nagyon nagy ember volt, már nem él sajnos – megkérdezte, hogy ki az, akit érdekel a politika. Senki nem tette fel a kezét, én sem. Kiderült, politikai-gazdasági site-ot indít Hírszerző néven, oda keresett gyakornokot. Varró Szilvia – aki írásgyakorlat órát tartott – beszélt rá, hogy jelentkezzek, hiszen nem veszíthetek: úgyis kell gyakorlati hely, aztán ha nem akarom, akkor nem csinálom. És ott ragadtam, egészen az öt évvel későbbi megszűnéséig. Hírszerkesztéssel kezdtem a munkát, hiszen nekem előtte nem volt tapasztalatom, és ez az, aminek a segítségével a leginkább bele lehet tanulni egy szerkesztőség életébe, az alapokat a hírek írásával lehet a legjobban megtanulni. Annyira megtetszett, annyira nagyon izgalmas volt, hogy nemcsak egyfajta dologgal foglalkozom, hanem mindennel, hogy úgy maradtam. Tíz évig szerkesztettem a híreket, és nagyon-nagyon szerettem. Csakis azért hagytam abba, mert az élet másfelé vitt, lett egy fiam, és az anyaság mellett már másfajta kihívásokat kellett keresnem. 

Mai fejjel mit tanácsolnál az egyetemista énednek? Van valami, amit máshogy csinálnál, megváltoztatnál?

A felvételire jobban felkészültem volna. Az ember soha ne bízzon túlságosan a saját képességeiben, mert nem biztos, hogy sikerre vezet. A fegyelem, a szorgalom, a lustaság terén sokat tanultam, nagy lecke volt, hogy nem vettek fel elsőre. Valamint komolyabban vehettem volna az angol nyelvű irodalmat, amit főleg Hammer Ferenc adott fel. Nem igazán értettem, hogy ez mire jó, és nem is nagyon vettem komolyan. Miért is kéne nekem angolul olvasni? Szóval azt tanácsolnám magamnak, hogy a feladott irodalmat olvassam el, akár angolul, akár magyarul van, illetve hogy már az egyetem alatt is kezdjek el azon gondolkodni, hogy mi az, amilyen munkát szívesen csinálnék, tudjam megfogalmazni, hogy mi az, ami érdekel. Aztán merjek tájékozódni a tanároktól, a különböző előadóktól, hogy milyen lehetőségek vannak jelenleg a piacon. Tehát kicsit tudatosabban készüljek az egyetem utáni életre. Ez nem ártott volna, igaz, nekem szerencsém volt, egyik helyről kerültem a másikra, mindig újabb kihívások felé. 

Szerinted milyen skillek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki jó újságíró, vagy akár hírszerkesztő lehessen?

Az érdeklődés nagyon fontos. Az, hogy minden, a világ minden szeglete, minden ember érdekeljen. Hogy mindig legyen egy kérdésed, hogy mindig legyél kíváncsi. Hogy mindenről jusson valami más az eszedbe, hogy még jobban akarjad tudni a dolgok hátterét. Hogy sokat olvass, és szeress is olvasni, tájékozódni. Hogy gyorsan reagálj: ez egy hírszerkesztőnél nagyon fontos. Illetve a multitasking. Lehet, hogy egyszerre telefonálsz, jegyzetelsz, és még egy másik hírt kiraksz közben. Intenzív, az biztos. A hírszerkesztéshez a monotonitás-tűrés is elengedhetetlen, mert egy helyben vagy, nem jársz külső helyszínekre és a hírözönbe bele lehet fásulni. 

Mondtad azt is, hogy évek óta a HVG-nél vagy, akár hírszerkesztőként, akár a jelenlegi munkakörödben. Mesélj egy kicsit a szerkesztőségi életről, miért szeretsz itt dolgozni?

Hát ez egy szuper szakmai műhely. Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy okos emberekkel vagyok körülvéve, akik inspirálnak. A HVG egy szakmai olvasztótégely, minden korosztály jelen van, az idősebbektől rengeteget lehet tanulni. Jókat lehet beszélgetni, tágítani a világlátásunkat. Az, hogy szövegekkel foglalkozhatok, – akár írni, akár szerkeszteni, akár beszélni –, nekem a lételemem, ezért számomra ez tökéletes munkahely. És hiába vagyok itt lassan 10 éve, – ami a mai világban már nem divat – mindig tanulok valami újat.  Most például meg tudtam újulni a szakmának egy teljesen más részében, a tartalommarketingben. 

Pályakezdőként hogyan érdemes elindulni, ha valaki hasonlóra vágyik, és esetleg egy nagy lapnál szeretne dolgozni? 

Egészen egyszerűen: írni kell, sokat. És ha úgy érzed, hogy van egy pár írásod, ami arra érdemes lenne, hogy megjelenjen, akkor el kell küldeni a szerkesztőségeknek. Én biztos, hogy házalnék az írásaimmal, ha most lennék egyetemista. Ezután el lehet kezdeni gyakornokoskodni az egyetemmel párhuzamosan akár és onnan felfelé építkezni. Egy szerkesztőség életébe úgy érdemes belépni, hogy minden műfajban kipróbálod magad, aztán menet közben egyre jobban nyílnak meg a lehetőségek. 

A jelenlegi munkádra áttérve: mit tartasz a legnagyobb kihívásnak most a karrieredben? 

A legnagyobb kihívás a határidők betartatása. Emberekből vagyunk, ez néha nehezen megy, a projekteknek viszont időben készen kell lennie. Nagyon sokféle emberrel találkozom, az ügyfeleket, a különböző PR menedzsereket, az újságírókat össze kell hangolni, hatékonyan, célravezetően kell kommunikálni. De a kihívások motiválnak, így nem érzem tehernek.

Az órán is utaltál rá, hogy egyre több médiumban jelennek meg a natív tartalmak. Mit gondolsz, mi lesz ennek a jövője, milyen tendenciák várhatóak még? 

Magyarországon még mindig nem elegen tudják és értik ezt a műfajt, de egyre több cég érti, hogy mire lehet jó nekik, mire lehet használni. De annyira gyorsan változik a piac, az igények, meg a technológia, hogy nem lehet nagyon megjósolni, meddig fog tartani a natív szárnyalása, nem gondolom, hogy 30 évig. Ezek folyamatosan formálódó műfajok. 

És ha már újságírás, muszáj rákérdeznem: szerinted mi lesz a médiapiac és a szakma jövője? Milyen változásokra érdemes felkészülni a következő pár évben?

Az biztos, hogy a fizetős tartalmak egyre inkább jelen lesznek a média életében. Hozzá kell szoknunk, hogy ahogyan a zenékért, filmekért, vagy akár több tárhelyért kifizetjük a havi 1500 forintot, úgy valószínűleg a komolyabb tartalmakért is kell majd fizetni. A fake news és a nem minőségi szövegek világában a minőség elsikkadhat. Hozzá kell szoknunk, hogy néha fizetnünk kell a tájékozottságért és a megbízható tartalmakért. A nyomtatott sajtó eladási számai lefelé haladnak, de én úgy gondolom, mindig lesznek olyan emberek, akik szeretnek a kezükbe fogni egy nyomtatott újságot, vagy könyvet az e-book-ok és a mobilok mellett. Ez az igény valószínűleg nem fog teljesen kikopni, de egyértelműen az online, és azon belül is a mobilos kommunikáció az, ami elsőbbséget élvez, az emberek egyre inkább mobilon olvasnak híreket (és minden mást). Hírek azonban mindig lesznek. Ez soha nem fog megszűnni. 

Az interjút Szopkó Zita, mesterszakos hallgató készítette. Nyitókép: Herczeg Eszter, HVG"

Forrás

329 megtekintés Visites

kedvel

Megjegyzések0

Nincs jogosultsága a megtekintéshez, illetve megjegyzés írásához.Kérjük, jelentkezzen be.

Javasolt cikkek

Interjúk

Alumni Staféta - Kukorelly Endre

egy tag profilképe

Alumni Központ

16 november

Interjúk

Alumni Staféta - Vámos Miklós

egy tag profilképe

Alumni Központ

03 november

Interjúk

Interjú Szvétek László operaénekessel.

egy tag profilképe

Alumni Központ

02 november