„Szeretném meghálálni, hogy ide járhattam egyetemre”

2013-ban végeztél a sportszervező szakon, azóta több évig az ELTE futónagykövete voltál, és a mai napig részt veszel ELTE-s eseményeken, például a hagyományos 5vös5 futóversenyen. Miért tartod fontosnak, hogy alumnusként kapcsolatban maradj a volt egyetemeddel?
Számomra nagyon fontos, hogy megőrizzem az ELTE-s identitásomat és alumnusként is aktív legyek, mert úgy gondolom, az egyetemi évek minden ember életében meghatározóak. Az ember itt ismeri meg azt a tudományterületet, ami később az egész hivatását, munkavégzését meg fogja határozni. Én azóta is a sport világában mozgok és élek, és azzal, hogy aktívan részt veszek az ELTE életében, szeretném meghálálni, hogy ide járhattam egyetemre. Nem feledkezem meg arról, hogy hol szereztem meg a tudást, hanem

igyekszem valamit visszaadni az egyetemnek, hiszen ők is belém fektettek.

A saját élsportolói karriered mellett sportmenedzserként és futóedzőként is tevékenykedsz. Hogyan tudod összehangolni ezeket a szerepeket?
Mivel kiskorom óta élsportoló vagyok, korán meg kellett tanulnom, hogyan hangoljam össze a különféle életterületeket. A hosszútávfutás Magyarországon ugyan egy nagyon népszerű sportág, de professzionális szinten kevéssé szervezett. Tehát ha valaki nemzetközi szinten akar érvényesülni, akkor elengedhetetlen, hogy önmagát menedzselje. Én ezt hamar felismertem, és a sportszervező képzésen szerzett készségeimet elkezdtem egyre inkább a magam javára is hasznosítani: a versenyek, edzőtáborok megszervezésétől kezdve a brandépítésen át a szponzori szerződésekig nagyon sok menedzseri tevékenységet gyakorolhattam magamon az elmúlt 10 évben Ezt a tudást most már más sportolókon is igyekszem kamatoztatni. Két évvel ezelőtt elkezdtem edzősködni is, ami sok tekintetben hasonlít a menedzseri munkához. Hálás vagyok, hogy a sportban dolgozhatok és több szerepben is kibontakozhatok.

Hogyan tudod hasznosítani a szakmai feladataid során a PPK-n megszerzett tudást?
Azért szerettem a sportszervező képzést, mert tanultunk társadalomtudományokat, gazdaságtudományokat és sporttudományokat is, és ezzel egy

integratív szemléletre neveltek minket, amit a mai napig nagyon jól tudok hasznosítani.

Azt hiszem, nem is kimondottan a lexikális tudás a legfontosabb, amit a PPK-n kaptam, hanem kimondottan a skillek: az, hogy tudok egyszerre analitikusan, szintetikusan, induktívan és deduktívan gondolkozni. Emellett szereztem egy sokrétű, plurális világnézetet azáltal, hogy sokféle tudományággal foglalkoztunk. Ez a szemlélet segített abban, hogy az edzői munkában is egyre jobban ki tudjak bontakozni: a tervezésben, a kivitelezésben és a kommunikációban egyaránt jól tudom alkalmazni ezeket  a tudáselemeket

Edzőként te segítetted a színészek fizikai felkészülését a nemrég megjelent Futni mentem című filmhez. Mesélsz egy kicsit erről az élményről?
Ez úgy történt, hogy már több éve szponzori szerződésben állok azzal a márkával, amiezt a filmet is szponzorálta. és ők javasoltak engem segítőedzőnek. Ez nem klasszikus értelemben vett erőnléti edzés volt, hanem inkább egy futótechnika kurzus. Néhány alkalommal összegyűltünk a színészekkel, és futóiskola-gyakorlatokat tanítottam nekik, illetve személyes instrukciókat adtam. A cél az volt, hogy esztétikus legyen a vásznon a mozgásuk. Nem tökéletességre törekedtünk, hanem hogy jó érzés legyen nézni a színészeket majd futás közben. Úgy gondolom, hogy ez sikerült., és örülök, hogy részt vehettem a film háttérmunkájában.

Egy maraton lefutása sokszor nemcsak fizikai, hanem mentális kihívás is lehet. Mi a legfontosabb tanulság, amit a hosszútávfutás során szereztél?
Lehet, hogy kicsit közhelyesen hangzik, de számomra a kitartás a legfontosabb dolog. Én húsz évig egyetlen versenyt sem adtam föl, viszont az utóbbi 3 évben egy kisebb kiégési folyamaton kellett átlendülnöm, és ez idő alatt több maratont is félbehagytam. Ennek nem lustaság vagy erőtlenség volt az oka, hanem egy túlzott perfekcionizmus, egy görcsösség. Ebből azt tanultam meg, hogy ahhoz, hogy sikeresek és boldogok legyünk,

nem szabad feladni még akkor sem, ha nem annyira jók az eredmények, mint amit mi elvárunk.

Meg kell elégednünk a pillanatnyi saját 100 százalékunkkal, el kell fogadni a limiteket. A hullámvölgyeket  sem szabad kikerülni, mert ha akkor is kitartunk, akkor lesz esélyünk egy újabb felívelő szakaszra.

Mi a legkedvesebb emléked a PPK-ról?
Sokat tudnék mondani, de érdekes módon először a nyílt nap emléke jön elő bennem. A sportszervező szak újonnan indult , mi voltunk az első évfolyam, és amikor elmentem az eseményre, a egynagyon-nagyon pozitív érzés fogott el. Előtte nem gondoltam, hogy ELTE-s leszek, ott viszont nagyon mélyen, intuitív módon felsejlett bennem, hogy ez lesz az én helyem. Ez egy olyan emlék, amiért hálás vagyok, mert aznap egy fontos út kezdődött el az életemben. Úgyhogy ezúton is köszönöm az ELTE-nek!