/medias/image/9843165435b476316e6244.png
Vissza a hírekhez
Következő cikk Korábbi cikk

Interjú Alumnusunkkal Bartholy Judittal

Interjúk

-

2019.08.21

Dr. Bartholy Judit alumnusunk 1976-ban végzett Egyetemünk meteorológia szakán. Jelenleg az ELTE-n meteorológiát és klimatológiát oktat, valamint klímakutatással foglalkozik.  A 168 óra nevű közéleti hetilapnak adott interjúban kifejtette gondoltait a klímaváltozásról, és az antropogén hatások veszélyeiről. Idézzük az interjút: 

– Az elmúlt években egyre egységesebbek a kutatók azzal kapcsolatban, hogy a felmelegedés drámai következményekkel jár már a nem túl távoli jövőben is. Történt valami olyan természeti jelenség, vagy napvilágra került esetleg egy új kutatási eredmény, ami indokolja ezt az áttörést?

– Itt az egyetemen is találkozunk számos olyan kutatóval, oktatóval, főleg geológusokkal, akik azt mondják, mit kell annyira aggódni, hiszen a földtörténet során a klíma mindig is változott, ennél sokkal szélsőségesebb helyzetek is voltak 50–150 millió évvel ezelőtt. Igen, csak most egy adott növény- és állatvilág, ember él a Földön, s mindegyiknek megvan a maga elvárása a tekintetben is, hogy milyen klímaviszonyok közt tud élni. Ha ez drasztikusan és hirtelen megváltozik, akkor az ennek a világnak megfelelő életfeltételek már nem lesznek adottak. Az, hogy 150 millió évvel ezelőtt az akkori élővilágnak mi volt elviselhető és milyen sebességű változást bírt ki, ma nem releváns. Most mi élünk itt. A Földet nem kell félteni, köszöni, megvan. A kérdés az, lesz-e elég élelem azoknak az élőlényeknek, amelyek jelenleg itt élnek, megmarad-e a biodiverzitás, lesz-e elég élelem, energia. Ennek a nagyon komplex problémának csak egyetlen vonulata a klíma, az viszont nagyon erősen befolyásolja a változásokat, és rossz irányba viheti. Úgy képzeljük el, hogy egy idővonalon halad a Föld a jövő felé, de letért a pályájáról. Most az a választási lehetőségünk, hogy visszatérítjük-e normál irányba, vagy hagyjuk gurulni az ismeretlen zóna felé. De az időnk véges, mert hamarosan elérjük a visszafordíthatatlansági küszöböt.

– Biztosan ember okozza a klímaváltozást? Vannak kutatók, akik szerint a tudomány túlbecsüli az üvegházhatású gázok szerepét a felmelegedésben.

– A hozzáértők 97 százaléka teljes mértékben egyetért abban, hogy ember okozza ezt a változást. Vannak persze természetes okai is, ilyen például a vulkánkitörés vagy a Napból érkező sugárzás mennyiségének ingadozása. De ez legfeljebb öt százaléka a jelenlegi változásoknak.

– De mit okoz az ember?

– A Föld légkörének üvegházhatása van. Ha ez nem lenne, akkor a jelenlegi felszín közeli léghőmérséklet globális átlagánál – ez körülbelül 15 Celsius-fok – 33 fokkal lenne hidegebb, tehát mínusz 18 fok lenne. Ebben nemigen tudnánk létezni. Vagyis ha nem lenne e természetes üvegházhatás, a jelenlegi élővilág nem létezhetne. Az ember azt teszi, hogy ehhez a 33 fokhoz még hozzátesz 1-2-3 fokot. A tudóstársadalom állítása az, hogy ha elmegyünk 2 fokig, onnan még lehetséges a visszatérés. Ha ezt a 2 fokot túllépjük, akkor már más egyensúlyi helyzetbe kerül a Föld légkörének fizikai rendszere, és azt nem tudjuk, milyen lesz. Sokkal melegebb lesz, egészen más hőháztartással, egészen más csapadék- és cirkulációs viszonyokkal, frontokkal, ciklonokkal. Mindenképpen az lenne a cél, hogy tartsuk ezt a 2 fokot, s ne menjen el 4-5-6 fok felé a melegedés mértéke. Erről szól a 2015-ben elfogadott párizsi klímaegyezmény, amely életbe is lépett egy éven belül, az országok nagy hányadának támogatásával. 2018 októberében jött ki az ENSZ éghajlatváltozási kormányközi testületének újabb jelentése, amely azzal foglalkozik, hogy nem elég párizsi klímamegállapodás, a 2 fokos melegedési küszöb alatt maradás, ezt 1,5 fokra kellene csökkenteni. De már a 2 fokhoz is azonnali és hihetetlenül nagy változtatásokra van szükség. Már túlhaladtuk az 1 fokot, sőt bizonyos sarkvidéki területeken már 2,5 foknál tartunk.

– De honnan lehet tudni, hogy az ember okozza ezt a melegedést?

– A légkörnek vannak üvegházhatású gázai, amelyek szelektív abszorpciós képességgel rendelkeznek. Ezek a gázok a Napból érkező rövidhullámú sugárzást áteresztik, míg a Föld felől érkező hosszú hullámú sugárzást elnyelik. A bejövő energiát tehát jelentős hányadában leengedik a Föld felszínéig, a kimenőt viszont csapdába ejtik. A légkör így melegszik, mert a plusz energia bennmarad. Ha mi többet teszünk ezekből a gázokból a légkörbe, akkor több is marad bent. Milyen gázokat teszünk be mi, emberek? És melyek a legfontosabb természetes üvegházhatású gázok? A legfontosabb a vízgőz, ami a 33 fokból 21-ért felel. A Föld felszínén lévő tavak, óceánok, a talajfelszín maga is párolog, elindul a víz körforgása, a felhőképződés, a felhők áthelyeződnek, a csapadék kihull és visszaérkezik a Földre. Ennek az ideje 8-10 nap. De ha szén-dioxid kerül a légkörbe, vagy más üvegházhatású gáz, annak sokkal hosszabb ideig tart a körforgása. Van olyan, amelynek 150-200 év, s vannak olyan CFC-gázok (halogénezett szénhidrogén-vegyületek – A szerk.), amelyeknek akát több ezer év. Képzeljük el a felelősségünket! Most beteszünk valamit a légkörbe, ami 100-200 évig ott van, és dolgozik. A kérdés az, miként lehet megakadályozni, hogy ilyen nagy mennyiségű üvegházhatású gáz jusson a légkörbe. Nos, ezek a gázok elsősorban az iparból származnak, de nagy mennyiség keletkezik a közlekedésből és a mezőgazdaságból is. A szén-dioxid légkörbe juttatásánál szinte valamennyi iparág érintett, nem csoda, hogy ekkora az ellenállás bármiféle kibocsátáscsökkentési egyezmény irányában. Az ipari lobbi azt mondja, nincs semmiféle melegedés, vagy ha van is, nem az ember tehet róla. A metánkibocsátás tervezett csökkentése például érintheti az élelmiszeripart, mondjuk a rizstermesztés vagy a kérődző állatok révén. Nehéz azt mondani Kínának, hogy akkor mostantól inkább krumplit termeljen. Ezért rettentő nehéz ilyen egyezményeket tető alá hozni. Lényegében mindenen változtatnunk kell, a közlekedésen, azon, hogy milyen házban élünk, hogyan öltözködünk, mit eszünk. Ehhez óriási politikai döntésekre van szükség.

– A viták épp emiatt élesek. Vannak, akik úgy vélik, hogy „világméretű megfélemlítő propagandakampány” zajlik. Kétségtelen az is, hogy ha ilyen gyorsan kell megváltoztatnunk a fennálló termelési viszonyokat, akkor az káoszt generálhat. Óriási kockázat a fennálló kapitalista rendbe ilyen drasztikusan beavatkozni. Az is része a kutatók konszenzusának, hogy a változtatásokra nincs több idő?

– Nagyon kevés időnk van. És ez ma már nem csak megfoghatatlan, láthatatlan fenyegetés. Már egy emberöltőn belül is érzékelni lehet a változásokat. Emeljünk csak ki egyetlen paramétert, a hőhullámok számát, intenzitását. A hőhullám definíciója országonként változik. Idehaza 2004-ben az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársai összeültek, és megállapították, hogy nálunk hol vannak az első, a másod- és harmadfokozatú hőhullám hőmérsékletikategóri-ahatárai. Megvannak tehát a kategóriáink és megvannak a 20. századra vonatkozó idősoraink is, így ki tudjuk számolni korábbi időszakokra is, mikor mekkora hőhullám volt. A modelleredmények alapján a jövőre vonatkozóan is kiszámolható, hogy térségünkben a század végéig a hőhullámok száma a tízszeresére nő, az időtartamuk pedig megduplázódik, ha nem teszünk semmit a kibocsátáscsökkentés érdekében. De mondjuk azt, hogy ezt nem hisszük el. Nos, 2015 nyarán hét hőhullám volt, melyek közül az utolsó a szeptemberbe is belenyúlt. Idén júliusban pedig a teljes időskálán a valaha volt legmelegebbet mérték. Szélsőségek és rekordok mindig is voltak persze, de az, hogy minden évben új rekord dől meg, mégiscsak jelzi, hogy radikális változásban vagyunk.

– Az Egyesült Államok miért lépett ki a klímaegyezményből?

– Nem vagyok politikus. Az egyezmény viszont nem került veszélybe, mert a bent maradó országok vállalták, hogy teljesítenek Amerika helyett is.

– Sokan állítják, hogy a tudósok csak huhognak. Példának hozzák fel a túlnépesedéssel kapcsolatos tudományos előrejelzéseket. Néhány évtizede az volt az állítás, hogy ötmilliárd embert már nem fog elbírni a Föld. Aztán az, hogy hatmilliárdot. Most csaknem nyolcmilliárdnyian vagyunk, de a Föld még bírja. Nem lehet, hogy a különböző kvóták erőltetésének gazdasági hatásai súlyosabb következményekkel járnak, mint a felmelegedés?

– Én nem értek a gazdasághoz, de az idei klímakatasztrófák költsége óriási. Gondoljunk csak a kaliforniai erdőtüzekre! Vagy Szibériára, ahol az örökké fagyott talaj a melegedés miatt olvad, és a talaj alatt felgyűlt metán a felszínre tör, illetve berobban. Az is nagyon fontos, hogy mi történik a sarkvidékeken. A változás drámai. A Déli-sarknak van kontinentális bázisa, azon több kilométer vastagságú a jég. A mínusz 34 fokos antarktiszi átlaghőmérsékletnek olyan nagyon nem számít a pár fokos melegedés. De az Északi-sarkon nincs kontinentális bázis. Ha melegszik, akkor a sarkvidéki jég elolvad. Akkor a sarkvidéket nem jég, hanem víz fogja borítani. Az albedó, amely azt jelzi, hogy a Napból beérkező sugárzás hány százaléka verődik vissza a felszínről, attól függ, miből van a felszín. A jég ennek a skálának az egyik végén van, és a Napból érkező sugárzás 95-97 százaléka visszaverődik erről. A skála másik vége a víz, ahol az érkező sugárzás 95-97 százaléka elnyelődik. Ha a sugárzást az óceán elnyeli, akkor az melegedést, pluszenergiát jelent. Ennek hatására megváltozik az egész cirkulációs rendszer. A mi időjárásunkat itt, a Kárpát-medencében nagyrészt a Grönland közelében keletkező mérsékelt övi ciklonok határozzák meg. Az ő frontrendszerük adja a csapadékunkat. Ha ott megváltoznak a körülmények, akkor egész más éghajlati viszonyok alakulhatnak ki. 2015 januárjában a sarkvidéken plusz 6 Celsius-fok volt, míg nálunk a Kárpát-medencében mínusz 5. A plusz 6 fokról sokan azt hitték, mérési hiba, hiszen ilyen nem volt korábban. Azóta ez az esemény ötször megismétlődött. Két egymást követő évben a február végétől március végéig tartó időszakban nálunk 30 fok feletti hőmérsékletet mértek, mert délről jött egy forró légtömeg, és itt maradt. Ha a modelleredményeket és a jövőre vonatkozó becsléseket nézzük, akkor nagyon extrém szélsőségek várhatók.

– Az látszik, hogy a megújuló energiaforrások még nem tartanak ott, hogy kiváltsák a fosszilis energiahordozókat.

– Ez nem így van. A fosszilis energia kiváltására Nyugat-Európában már léteznek reális, végrehajtható tervek. Úgy tűnik, ezek a tervek megvalósíthatók.

– De mégis milyen úton tudunk kisebb energiafelhasználásra átállni?

– Hihetetlenül nagy mértékű energiafelhasználás-csökkentéssel. Ebbe minden beletartozik, az ipar, a közlekedés, a megújulókra való átállás. És talán ami a legfontosabb: életformaváltással. Azzal, hogy mennyi marhahúst eszünk. Ragaszkodunk-e ahhoz, hogy minden nyáron a Maldív-szigeteken nyaraljunk. Jó-e nekünk a hazai sárgarépa, vagy a tengerentúlról beszerzett déligyümölcsöket fogyasztunk.

– De az emberek talán túl kicsinek érzik magukat a változtatáshoz.

– Pedig a háztartási fogyasztás a kibocsátás egyharmadáért felelős. Rengeteg lehetőség van arra, hogy egy lakóház energiaszükségletét jelentősen vagy akár nullára csökkentsük. Vannak fűtési, hűtési technikák, amelyek a talajhőt használják, nem mindegy, milyen a tető, a szigetelés, milyen a ház tájolása, használunk-e napkollektort.

– És mi van, ha nem sikerül a kvótát betartani? Cinikusan megvonhatjuk a vállunkat, hogy na és, elsősorban azokat a térségeket sújtják majd a katasztrófák, amelyek eddig is szegények voltak. Sokan gondolhatják úgy, hogy eddig is éheztek Afrikában, majd ezután is éhezi fognak.

– Akkor azok az emberek elindulnak. És akkor valóban lesz migránsprobléma. Rögtön megértjük, hogy a kerítésépítés mennyit ér, ha több száz milliónyi ember elindul Európa felé. A világpolitikát ennek megfelelően kellene alakítani.

– Mennyire látja reménytelinek, hogy a tudósok hangjára felfigyel a politika?

– Amikor az első modelleredményeket megkaptuk, és nyilvánvalóvá vált, hogy milyen irányú változások vannak, elhatároztam, hogy minden létező fórumon beszélek erről. Több tízezer diákkal találkoztam, elmondtam nekik, hogy az ő életükről van szó. Én ennyit tehetek. A párizsi egyezmény aláírása óta úgy érzem, hogy a politikusok is megértették, mekkora a baj. Kicsit bizakodóbb vagyok, mint öt évvel ezelőtt.

Forrás: https://168ora.hu 


209 megtekintés Visites

kedvel

Megjegyzések0

Nincs jogosultsága a megtekintéshez, illetve megjegyzés írásához.Kérjük, jelentkezzen be.

Javasolt cikkek

Interjúk

A világ élvonalában az ELTE kutatója

User profile picture

Alumni Központ

08 november

Interjúk

ELTE Online interjú Fráter Zoltán irodalomtörténésszel

User profile picture

Alumni Központ

31 október

Interjúk

ELTE Alumni Staféta - Várszegi Asztrik

User profile picture

Alumni Központ

31 október