Vissza a hírekhez
Következő cikk Korábbi cikk

Első generációsok az ELTE-n - Interjú Szabó Edittel

Első generációs interjú

-

2020.05.12

Az Első generációs interjúkban olyan ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, akik családjukban úttörő módon elsőként választották egyetemül az Eötvös Loránd Tudományegyetemet.  Az interjúra ezen a kérdőíven keresztül lehet jelentkezni. Ne habozzon Ön sem! Az írásbeli interjú kérdéseire ez alkalommal Szabó Edit alumna válaszolt. 

Ön melyik karon (karokon)/szakon (szakokon) szerzett oklevelet?

Nem ma volt már, amikor én az egyetem padjait koptattam.

1972-től 1975-ig jártam nappali tagozaton az ELTE TTK programozó matematikus szakára. Velünk indult ez a szak, mi voltunk az első évfolyam. Az ELTE-vel párhuzamosan még ugyanakkor indult Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen és Szegeden a József Attila Tudományegyetemen is központi döntés alapján, ugyanis addig számottevő felsőfokú számítástechnikai képzés nem volt Magyarországon. Lehet, hogy történelmet írtunk?

Szabó Edit

Miért döntött az ELTE mellett? Emlékei szerint honnan/kitől jött és mi volt az indíttatása?Mi az első emléke az Egyetemről?

Teljesen véletlenül választottam ezt a szakot. Nekem a gimnáziumban lány létemre a kedvenc tárgyam a fizika volt - nagyszerű fizika tanáraim voltak -, és egy fél évig komolyan foglalkoztam a gondolattal, hogy fizikus leszek. Aztán valamiért úgy gondoltam, hogy az mégis csak fiúknak való, és kézbe vettem a Felvételi tájékoztató című könyvecskét, amiben fellelhető volt az ország összes felsőfokú intézményében a következő tanévben induló összes szak. A legfontosabb szempont a keresgélésnél számomra az volt, hogy matematika-fizika legyen a felvételi tárgy. Így bukkantam a programozó matematikus szakra. Ha jól emlékszem, összesen három sor volt róla olvasható, a lényege pedig az volt, hogy akik azt a szakot elvégzik, azok majd számítógépes programokat fognak írni. Fogalmam sem volt, hogy mi az a számítógép - egy vidéki kisváros gimnáziumában ilyesmiről nem lehetett akkor hallani -, de úgy gondoltam, hogy biztosan érdekes. Jelentkeztem és felvettek. Annak, hogy az ELTE-t választottam, nagyon prózai oka volt: rokonok éltek Budapesten, és a szüleim ide nyugodtabban engedtek el, mert probléma esetén tudtam kihez fordulni.

1975-ben végeztem a nappali tagozaton, főiskolai szintű programozó matematikus diplomát kaptam. Menet közben a szak két lépcsőssé bővült, a második lépcső elvégzése után egyetemi szintű programtervező matematikus diplomát lehetett szerezni. Ezt én jó tíz év múlva már munka mellett esti tagozaton szereztem meg.

Az egyetemmel először a két hetes egyetemi előkészítőn találkoztam, amit a Bolyai Kollégium épületében tartottak nekünk a Rákóczi u. 5-ben. Aztán én vidéki lévén még további három évet töltöttem a kollégiumban. A nappali tagozat három éve csodálatos volt. Ehhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy a kollégiumi szobában egy nagyszerű csapat jött össze. Hatan laktunk egy szobában, ahol három emeletes vaságy volt, de remekül éreztük magunkat. A mai napig tartjuk a kapcsolatot - sajnos, egyik társunk már nem él -, rendszeresen tartottunk un. szobatalálkozókat, ahol néhány évente összejöttünk valamelyikünknél.

A 346-os szoba hat lakója

A TTK épülete akkor még a Múzeum körút 6-8. alatt volt, így öt perc alatt beértünk a kollégiumból az egyetemre. Szabadon éltünk, de közben egymást segítve önállóságot tanultunk. Összekovácsolódtunk azokkal az évfolyamtársainkkal is, akik a városban laktak: többen bejártak hozzánk a kollégiumba jegyzetet kölcsönkérni, kártyázni, beszélgetni. Az évfolyamot négy kisebb létszámú tanulócsoportra osztották - az évfolyam létszáma abban az évben hatvan fő körül volt -, csoportonként voltak a  gyakorlatok, és így az egy csoportban lévők jobban megismerhették egymást.

Írja meg egy emlékezetes történetét hallgató korából!

Több emlékezetes történetet is tudnék mesélni, de akkor legyen itt csak egy.

A fizika tárgyból az előadónk Károlyházy Frigyes volt, aki az első alkalommal valamilyen okból azt gondolta, hogy másodéves fizikusoknak tart előadást. Semmit sem értettünk az egészből, rémülten tekintgettünk egymásra, hogy ha ilyen ez az egyetem, nem sokáig koptatjuk majd a padjait. Akkor nem mertünk szólni, hogy valami valószínűleg nem stimmel, de később valaki vehette a bátorságot, mert a következő előadás már tényleg nekünk szólt. Viszont azon az első előadáson hangzott el, hogy az elektronoknak spinjük van, és én erre a mai napig emlékszem.

ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

Az egyetem elvégzése után a Posta Számítástechnikai és Szervezési Intézetben kezdtem dolgozni. (Ma ez már nem létezik.)

Abban az időben még úgy történt az álláskeresés, hogy a kari hirdetőtáblára kirakták azoknak a cégeknek a hirdetéseit, amik állásokat ajánlottak. A végzősök kiválaszthatták a nekik tetszőeket, aztán a cégekkel történt tárgyalás után dönthettek, hogy melyik ajánlatot fogadják el.

Én három ajánlat közül választottam a másodikat, mert kiderült, hogy ott ismerősök dolgoznak. A harmadik céggel már nem is tárgyaltam.

Mit tanácsol a mai egyetemistáknak?

Véletlenül választottam ezt a szakmát, de sosem bántam meg, mindig nagyon szerettem a munkámat. Több, mint 37 évig írtam számítógépes programokat különböző platformokon, együtt fejlődve a számítástechnikával. Szerintem nagyon fontos, hogy az ember szeresse, amit csinál és jól érezze magát a munkahelyén. Ha nem így van, akkor váltani kell. Ezt tanácsolom a mai fiataloknak is.

Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?

Fogalmam sincs, mi lettem volna, ha nem vesznek fel. Talán tanár, de a matematikától és a fizikától biztosan nem távolodtam volna el. 

Mit gondol a mai egyetemi oktatásról?

A mai oktatást sajnos nem ismerem, csak annyit tudok róla, hogy nagyon más, mint a miénk volt. Mi annak idején igyekeztünk minél előbb befejezni az egyetemet, és saját lábra állni.

Kikre gondol büszkén az ELTE-n (vagy jogelődjein) végzett híres hallgatók közül?

Kire vagyok büszke az egyetem régi híres hallgatói közül? Természetesen Neumann Jánosra.

837 megtekintés Visites

kedvel

Megjegyzések0

Nincs jogosultsága a megtekintéshez, illetve megjegyzés írásához.Kérjük, jelentkezzen be.

Javasolt cikkek

Első generációs interjú

Első generációsok az ELTE-n - Interjú Vida Fannival

egy tag profilképe

Alumni Központ

18 június

Első generációs interjú

Első generációsok az ELTE-n - Interjú Dr. Balogh Csilla Tündével

egy tag profilképe

Alumni Központ

17 június

Első generációs interjú

Első generációsok az ELTE-n - Interjú Ruszkai Szilvia Évával

egy tag profilképe

Alumni Központ

16 június