Vissza a hírekhez
Következő cikk Korábbi cikk

Első generációsok az ELTE-n - Interjú Kiss Gáborral

Első generációs interjú

-

2020.06.09

Az Első generációs interjúkban olyan ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, akik családjukban úttörő módon elsőként választották egyetemül az Eötvös Loránd Tudományegyetemet.  Az interjúra ezen a kérdőíven keresztül lehet jelentkezni. Ne habozzon Ön sem! Az írásbeli interjú kérdéseire ez alkalommal Kiss Gábor alumni válaszolt.

Miért döntött az ELTE mellett? Emlékei szerint honnan/kitől jött és mi volt az indíttatása?Mi az első emléke az Egyetemről?

Annak hogy az ELTE mellett döntöttem, elsősorban a középiskolai osztályfőnököm, magyar és történelem tanárom volt az "oka" - annyit hozzátennék, hogy szakközépiskolába jártam, villanyszerelő volt a szakmám és így kezdtem el dolgozni, ám ő biztatott és segített, és végül sikeres felvételit tettem 1976-ban. Akkor még katona is voltam, és 1977-ben kezdtem el a tanulást. Az első emlékeim a"gólyatábor" majd a kollégiumi felkészítő tábor, itt kezdtem ismerkedni az oktatókkal és a hallgató társakkal is. Itt már életre szóló barátságok kezdtek kialakulni; akkor létezett a mentorálási rendszer, vagyis a felsőbb évesek segítettek a beilleszkedésben, és különösen a kollégiumi közeg (az akkori Budaörsi úti kollégiumban laktam) nagyon befogadó és inspiráló volt. A könyvtár tanszéken is megvolt a segítőm, sajnos ő később, még fiatalon elhunyt.

Ön melyik karon (karokon)/szakon (szakokon) szerzett oklevelet?

A bölcsészkarra jártam, történelem-könyvtár szakra, itt is szereztem történelemtanári és könyvtáros oklevelet.

Kikre gondol büszkén az ELTE-n (vagy jogelődjein) végzett híres hallgatók közül?

Az hogy kire gondolok büszkén...hát ez nehéz kérdés mert rengeteg kiváló embert bocsátott ki az egyetem - de hálával és tisztelettel gondolok egykori tanáromra, Szopori Nagy Lajosra, aki segítette  az életpályámat. Ő is az egyetem hallgatója volt az ötvenes évek második felében, majd középiskolai tanár lett, aztán pedig az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa. Kiváló műfordító volt, a modern finn költészet és próza egyik magyar nyelvű prezentálója.

Milyennek ítélte meg az egyetemi életet?

Az egyetemi élet nagyon gazdag és a szocializmus keretei között is különösen sok szellemi élményt nyújtó világ volt; jelen voltak még olyan szocialista "őskövületek" mint Andics Erzsébet  - mellettük ugyanakkor a legmagasabb szinten tanító professzorok, Hahn István, László Gyula, Komoróczy Géza és sokan mások, és az oktatás jó szellemben, s főleg a fiatalabb oktatókat tekintve nagyon is modern, korszerű felfogásban folyt. Ezt ma már lehet, hogy furcsa leírni, de az egyetem akkori életének az egyik legnagyobb értéke éppen ez a szellemi pezsgés, sokszínűség volt - lehetett választani oktatókat, és így sok olyat is tanulhattunk, amire kedvünk, érdeklődésünk támadt (hallgattam zenetörténetet, amelyet maga Falvy Zoltán, az MTA Zenetudományi Intézet igazgatója adott elő egyedül nekem, de jártam szemináriumra Miklós Imréhez, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökéhez, László Gyula régészprofesszorhoz és zeneesztétikára Maróthy János professzorhoz). Leginkább ezért szerettem az egyetemre járni, mert a sok kötelező tantárgy mellett számos lehetőség nyílt speciális érdeklődésünk kielégítésére. A másik érdekesség, hogy ezek az évek voltak, amikor a politikai életben megjelentek az ellenzéki, alternatív csoportok és pont az ELTE volt az egyik ilyen "fészek", ahol ez elkezdett kialakulni. A  rendszerváltozás és az azt követő időszak számos ismert politikai személyisége járt vagy lakott velünk (Hodosán Róza, Stumpf István, Nagy Imre, Szent-Iványi István és mások) akiknek a tevékenységét akkor vagy később is figyelemmel kísérhettük, vitatkoztunk velük, demonstráltunk együtt, ahogy éppen adódott. Szóval gazdag és tartalmas időszak volt, és olyan kapcsolataink születtek, amelyek a mai napig kitartanak.

Szeretné-e, ha gyereke szintén az ELTE-re járna?

Két gyermekem  is járt az ELTE-re.

Mit gondol a mai egyetemi oktatásról?

Sajnos, nem tudom megítélni a mai egyetemi oktatást, és nem is akarok butaságokat írni, bár az eredményeket ma is figyelemmel kísérem az egyetemi hírlevél segítségével...de minden kor más. Az biztos, hogy a színvonal ma is nagyon magas…. Ami talán nagy különbség az én egykori hallgatói létem és a mostani között, az, hogy akkor sokkal szorosabb közösségben éltünk,, egyetemi csoportban, évfolyamomként  és kollégiumi közösségben egyaránt,, és ez rengeteg kapcsolatot, barátságot, szerelemet szült - az oktatókkal is szorosabb, néha egészen baráti kapcsolatban voltunk, és az egész egyetemi közeg sokkal jobban ismerte egymást; van olyan egykori baráti közösségünk, amely mind a mai napig kitart, pedig igazgatók, tanszékvezető professzorok, politikai vezetők is vannak közöttünk.

Írja meg egy emlékezetes történetét hallgató korából!

Sok érdekes dolog történt velünk, ahogy azt már korábban is említettem. Én az egyetemi, Budaörsi úti kollégiumban laktam és több éven keresztül kollégiumi vezető is voltam, ehhez rengeteg emlékem fűződik. Ebből a tisztségemből kifolyólag a kari KISZ-vezetőségnek is meghívott tagja voltam, és így részt vettem az egyetemi közéletben, kapcsolatba kerültem a kar és az egyetem vezetésével. Mint említettem, a 80-as évek elején egyre több alternatív politikai csoportosulás jött létre, melyek az egyetemen is aktivizálódtak. A lengyelországi válság csak tovább korbácsolta az indulatokat, és mindez erősen erodálni kezdte a KISZ tagságát - mikor az egyetemre mentem, 80 % fölött volt a szervezettsége a hallgatók között, mikor végeztem, ez már erősen megkopott... 

Egy alkalommal a kari faliújságon megjelent egy "tacepao" amely meglehetősen csúnyán nyilatkozott a KISZ-ről...ezt a kari KISZ titkár leszedte és hazavitte, elrejtette a lakásán, mert nagyjából sejteni lehetett, hogy kitől származik. Hamarosan megjelent a politikai rendőrség, keresték az írást, de nem találták és senkitől nem tudtak érdemleges információt kicsikarni. Ezek után az MSZMP instruktora jött el, aki korábban szintén az egyetem hallgatója volt és  jól ismertük...összehívta a kari KISZ bizottságot és árulóknak nevezett, hogy az ellenséggel paktálunk. Erről még a Szabad Európa Rádió is megemlékezett, szegény anyám otthon rémülten hallgatta, mert a neveinket is beolvasták...de végül senkinek nem lett ebből baja, úgyis folyamatos megfigyelés alatt álltunk; évekkel később derült ki, hogy az egyik legjobb barátom, évfolyamtársam, akivel naponta együtt tanultam, részt vettem a lakodalmán, szóval ő is szigorúan titkos tiszt volt és  jelentett rólunk...ilyen világ volt.

Tervez-e további tanulmányokat az ELTE-n?

Én már újabb tanulmányokat nem tervezek az ELTE-n, bár biztos volna még mit tanulni, leginkább a szakirodalmat olvasom…de amit tanultam, azt nagyon jól tudtam/tudom hasznosítani a munkámban. Könyvtáros vagyok már 38 éve és emellett a történelemmel is folyamatosan foglalkozom, kutatásaim, publikációim vannak, könyveket szerkesztek. Az a rengeteg tudás, készség, amelyeket egyetemi hallgató koromban sajátítottam el, végigkísérte a pályámat - és azok a tanáregyéniségek, akikhez szerencsém volt, és felsorolni is nehéz lenne őket, megtanítottak tanulni, tanítani, kutatni; mindarra, amelyre egy felkészült értelmiséginek szüksége lehet. Ez talán patetikus így, de ezek nélkül biztos, hogy nem állhattam volna meg a helyem; megtanultam, hogy soha nincs elegendő tudás, mindig több kell...nincs biztos adat, csak ha több forrásból igazolható...nincs abszolút bizonyosság, csak a legvalószínűbb lehetőség, és a saját elméletének mindenki maga legyen a legnagyobb kritikusa... s hogy minél többet tud az ember, annál szerényebb legyen és soha ne kérkedjen vele. Ez lett az egyetemi útravalóm is. 

Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?

Nem tudom, hogy mivel foglalkoztam volna, ha nem ezt választom...említettem, hogy eredetileg fizikai munkás voltam, és szerettem is, nem volt büdös a munka, de többre vágytam és megkaptam. Így lett jó. A diplomám megszerzésekor már volt több állásajánlatom is, Budapesten és vidéken is. A zalaegerszegi megyei könyvtár igazgatója hívott, hogy menjek hozzájuk dolgozni és én ezt választottam, bár nem voltam odavalósi. Az igazgató azonban szívesen fogadott, segítette a pályámat, beleilleszkedtem az akkori városi közéletbe; sok fiatal, hozzám hasonló korú történész, muzeológus, levéltáros, könyvtáros kezdte akkor itt a pályafutását, és családot is itt alapítottam, a feleségem (aki szintén az ELTE hallgatója volt) a helyi múzeum ma is megbecsült munkatársa. És tíz év múlva én lettem a megyei könyvtár igazgatója; még ma is az vagyok.

Milyen érvekkel javasolná fiatal ismerősének, hogy az ELTE-t válassza?

Ha ma az ELTE-t javasolnám, talán azzal is érvelnék, hogy az ország egyik legnagyobb, legpatinásabb egyeteme - de talán a legfontosabb, hogy olyasmire tanít, amelyre a legnagyobb szüksége lehet az embernek: a szabad, független, problémamegoldó gondolkodásra. Az Eötvös Collégium jelmondata: Szabadon szolgál a szellem...a legfontosabb gondolat. Minden tudományos tevékenység legnagyobb ellenfele, ha be akarják kényszeríteni valamilyen érdek szolgálatába. Én ezt megértem egyetemi hallgató koromban és azt is, hogyan szabadul ki a szellem a szorításból...most is azt hiszem, szükség van erre.

254 megtekintés Visites

1 kedvel

Megjegyzések0

Nincs jogosultsága a megtekintéshez, illetve megjegyzés írásához.Kérjük, jelentkezzen be.

Javasolt cikkek

Első generációs interjú

Első generációsok az ELTE-n - Interjú Vida Fannival

egy tag profilképe

Alumni Központ

18 június

Első generációs interjú

Első generációsok az ELTE-n - Interjú Dr. Balogh Csilla Tündével

egy tag profilképe

Alumni Központ

17 június

Első generációs interjú

Első generációsok az ELTE-n - Interjú Ruszkai Szilvia Évával

egy tag profilképe

Alumni Központ

16 június