Az indoklás szerint mindkettőjük munkássága meghatározó az elméleti számítógép-tudomány és a diszkrét matematika terén, és jelentős szerepük van abban, hogy ezek a modern matematika központi területeivé válhattak.
Az algoritmusok sebességével és hatékonyságával foglalkozó számítási bonyolultság elmélete az 1970-es években még gyerekcipőben járt, de ma már mind a matematika, mind az elméleti számítógép-tudomány elismert területének számít. A hetvenes években a matematikusok új nemzedéke felismerte a diszkrét matematika gyakorlati alkalmazásának új lehetőségeit a számítógép-tudományban. A számítási bonyolultság gyakorlati jelentősége megnőtt, és ma már az internetbiztonság elméleti alapjaként tekintünk rá, az elméleti számítógép-tudomány új eredményeit pedig a hatékony algoritmusok tervezésénél használják.
„Lovász László és Avi Wigderson az elmúlt évtizedekben vezető szerepet játszott ebben a fejlődésben. Tevékenységük sok szempontból összefonódik, hiszen munkásságuk meghatározó volt a számítási véletlenszerűség megértése és a hatékony számítás határainak kutatása szempontjából. Iránymutatásuknak köszönhetően a diszkrét matematika és a viszonylag fiatal elméleti számítógép-tudomány a modern matematika központi területeivé váltak.”
– mondta Hans Munthe-Kaas, az Abel Bizottság elnöke.
Lovász László a matematikai tudományok kandidátusa fokozatot 1970-ben szerezte meg, mielőtt 1971-ben matematikusi diplomát kapott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1977-ben a matematikai tudományok doktora lett. Akadémikussá 31 évesen 1979-ben, az MTA rendes tagjává 1985-ben választották. 1975-ig tudományos főmunkatársként dolgozott az ELTE Geometria Tanszékén, majd 1975 és 1982 között a szegedi József Attila Tudományegyetem Geometria Tanszékét vezette. 1982-ben újra az ELTE-n tanít, 1983-ban a Számítógéptudományi Tanszék vezetője lett.
1984–1985-ben a Bonni Egyetem vendégprofesszora, 1987-től a Princeton Egyetem, 1993-tól a Yale egyetemi tanára, 1999-től a Microsoft kutatója. 2006-ban tért vissza Magyarországra, ahol 2011-ig vezette a Természettudományi Kar Matematikai Intézetét. Az Amerikai Tudományos Akadémia 2012-ben választotta tagjai sorába. 2014 és 2020 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt.
Kutató- és oktatómunkája mellett jelenleg az Európa tudósait összefogó Academia Europaea budapesti tudásközpontját is vezeti. Számos díjat kapott, köztük az 1999-es Wolf-díjat, az 1999-es Knuth-díjat, a 2001-es Gödel-díjat és a 2010-es Kiotó-díjat. A hazai szakmai-tudományos kitüntetések közül a Corvin-láncot (2001), a Bolyai-díjat (2007) és a Széchenyi-nagydíjat is átvehette, vezette a Nemzetközi Matematikai Uniót. Több mint 250 tudományos publikáció és 9 könyv szerzője, társszerzője.
Az 1970-es években a gráfelmélet volt a tiszta matematika egyik első olyan területe, ahol megmutatkoztak a számítási bonyolultság elméletének sajátos problémái és lehetőségei. Lovász László munkásságának egyik legfontosabb eredménye, hogy meghatározta, hogyan képes a diszkrét matematika megoldani a számítógép-tudomány alapvető elméleti kérdéseit. Később úgy nyilatkozott, hogy nagyon szerencsés volt, hogy részese lehetett egy olyan időszaknak, amelyben a matematika teljesen együtt fejlődött egy alkalmazási területtel.
Lovász László tartotta 2017-ben az ELTE Alumni Központ „ELTE Sikerek” sorozatának nyitóelőadását.
Az ELTE matematikusa legújabban a nagy hálózatok vizsgálatának matematikai alapjaival foglalkozik. 2018-ban tiszteletére tudományos konferenciát szervezett a Rényi Alfréd Matematikai Intézet, a Bolyai János Matematikai Társaság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem, ahol a nemzetközi matematikusközösség öt napon keresztül foglalkozott olyan témákkal, amelyek munkásságához köthetők.
Forrás és teljes cikk: elte.hu
Megjegyzések1
Nincs jogosultsága a megtekintéshez, illetve megjegyzés írásához.Kérjük, jelentkezzen be.
Javasolt cikkek