Vissza a hírekhez
Következő cikk Korábbi cikk

„Senki ne féljen belevágni olyasmibe, amit korábban még nem csinált” – Interjú Fehér Ágnessel

Interjúk

-

2020.03.16

Az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszéke ezúttal Fehér Ágnessel, a MelkwegDigital projekt menedzserével, a Kar korábbi hallgatójával készített interjút.

"Szabad bölcsész alapszakon és média mesterszakon végeztél az ELTE-n. Miért éppen ezek mellett döntöttél?

A szabad bölcsészetet azért választottam, mert miután befejeztem a gimnáziumot, nem voltam biztos benne, mivel szeretnék foglalkozni a későbbiek során. Felkerestem egy pályaválasztási tanácsadót, ő javasolta, hogy menjek szabad bölcsész alapszakra, mert ott egy éven keresztül sok különböző dolgot tanulhatok, ami után már talán könnyebb lesz konkretizálni, melyik irányba szeretnék tovább menni. Így végül ide felvételiztem; a médiát vettem fel fő szakiránynak, a filmet pedig minornak. A kommunikációs szakma eleve szimpatikus volt; tudtam, hogy ez egy viszonylag tág terület, ami sokféle lehetőséget kínál – mindegy hogy tévéről, rádióról, egyéb médiához kapcsolódó munkakörökről van szó, a kommunikációs készségek mindenhol jól jönnek. Úgyhogy belevágtam a média szakirányba a bölcsészeten belül és az újságírás nagyon meg is tetszett – annyira, hogy nem sokkal később az ELTE Online-nál kezdtem gyakornokoskodni és hamarosan el is határoztam: újságíró szeretnék lenni. Innentől lett számomra egyértelmű, hogy a tanulmányaimat már média mesterszakon folytatom tovább, ahol szintén elsősorban újságírásra szakosodtam. Mindezek ellenére az egyetem elvégzése után mégsem tudtam újságíróként elhelyezkedni. Ekkor jött képbe a Melkweg.

Mi fogott meg az újságírásban?

Leginkább a változatossága. Nagyon-nagyon szerettem interjúkat készíteni, új emberekkel találkozni, új információkkal szembesülni, új tudást elsajátítani. Újságíróként az egyik legnagyobb kihívás, hogy az ember megfelelő tájékoztatást nyújtson a dolgokról, még akkor is, ha az objektív információ nem feltétlenül egyezik meg a személyes benyomásaival. Számomra mindig is nagyon érdekes volt a kettő közötti határvonal.

Hogyan emlékszel vissza az ELTE-n töltött éveidre?

Az első év, amit szabad bölcsész alapszakosként az egyetemen töltöttem, nem tetszett. Rengeteg olyan dolgot tanultunk – filozófiát, bölcsészettudományi módszertanokat – amit nem nagyon tudtam hová tenni; nem láttam át, miért van ezekre szükségem, hogyan tudom majd az itt szerzett tudást később kamatoztatni. Aztán rátaláltam az újságírásra; fokozatosan elkezdtem cikkeket írni, interjúkat készíteni és azt vettem észre, hogy sokkal jobban élvezem az egyetemet, mint korábban, ez pedig aztán a mesterszakos évekre is átragadt. Ehhez persze a jó társaság is hozzájárult. Emlékszem, alapszakra legalább kétszázan jártunk és ebben a hatalmas tömegben nem igen volt arra lehetőség, hogy jobban megismerjük egymást; ehhez képest a mesterszakot már csak nagyjából harmincan kezdtük el és a végére sikerült úgy összekovácsolódnunk, mint egy tradicionális gimis osztálynak – mindenki ismert mindenkit és ez a jó kapcsolat a mai napig megmaradt köztünk. Egy másik dolog, amit a média mesterrel kapcsolatban nagyon szerettem, hogy itt már sokkal több szakmába vágó kurzust látogathattam. Rajongtam a gyakorlati órákért és a mai napig is ezeket tartom a leghasznosabbnak. Nem véletlen, hogy nektek is igyekeztem főképp gyakorlati példákat hozni a ma reggeli előadásra – ugyanis mindig a gyakorlati példák segítenek az embernek átlátni, mi az, amit szeret, vagy adott esetben nem szeret csinálni; mi az, amiben jó és mi az, amiben kevésbé. Mi ezeken a gyakorlati kurzusokon tanultuk meg mindezt, miközben szakemberekkel találkozhattunk, kapcsolatokat építhettünk.

Volt kedvenc kurzusod is?

Igen! Munk Vera tartott nekünk egy órát, ha jól emlékszem, szerkesztői ismeretek néven, ahol egészen konkrétan újságot írtunk. Két féléves kurzus volt, az első félévben azt hiszem főleg csak informatív cikkeket készítettünk, aztán második félévtől kezdtünk el már kritikával, mélyinterjúkkal is foglalkozni. Nekem ez az óra volt a kedvencem és biztos másoké is egyébként, mert úgy tudom, még mindig lehet rá járni.

Igen, ez az óra továbbra is megvan és továbbra is nagyon szeretjük.

És ez szerintem kifejezetten azért van, mert minden tekintetben gyakorlati tudást ad. Mindig, amikor erre a kurzusra mentem, az olyan volt, mint másfél órára belépni egy igazi szerkesztőség életébe, ahol valódi újságíróként dolgozhattam és minden fix feladatot – legyen az egy hírcikk megírása ott helyben, vagy egy hosszabb anyag befejezése határidőre – pontosan és szigorúan el kellett végeznem. Nekem ez hatalmas élmény volt és szerintem sokkal többet ért, mint akármelyik másik elméleti óra. 

Említetted, hogy pályakezdőként az ELTE Online-nál és a Direkt36-nál dolgoztál. Milyen tapasztalatokkal jöttél el?

Az ELTE Online-nál a kultúra rovatban dolgoztam újságíróként, leginkább kritikákat és interjúkat írtam, ami az elején egyáltalán nem volt egyszerű; nem mindig tudtam, mit kérdezzek és hogyan. A jó kérdések feltétele ugyanis legalább olyan fontos újságíró készség, mint az írás és nekem ebbe is bele kellett tanulnom. Egy idő után sikerült is; ráéreztem, hogyan tudok interjúalanyokat rávezetni témákra, hogyan tudok érinteni velük érzékenyebb kérdéseket is, ez pedig nagyon hasznos volt. A Direkt36-nál viszont már nem újságíróként dolgoztam, hanem inkább adatmenedzsment jellegű feladatokat láttam el.

Mondtad, hogy nem tudtál újságíróként elhelyezkedni. Szerinted mi volt ennek az oka?

Egyrészt nem találtam olyan helyet, amiről azt érzetem volna, hogy ott szívesen dolgoznék. De őszintén, valószínűleg nem is voltam elég kitartó, hogy találjak ilyen helyet.

Ezt követően kerültél a MelkwegDigitalhoz. Mivel foglalkozik pontosan ez a cég?

A Melkweg egy digitális ügynökség, ami két fő területre, fejlesztésre és dizájnra oszlik. Fejlesztések terén backend és frontend fejlesztésekkel foglalkozunk, dizájnnál pedig UX-et és UI-t is csinálunk. Emellett, ha van rá igény, teljes körű „support” ügynökségként működünk, adatfeltöltéssel, marketing-tanácsadással, tartalomgyártással, ami alatt képi és szöveges tartalomra egyaránt gondolok.

Mi az a UX és UI dizájn?

A UX dizájn célja a digitális termékek leghatékonyabb működésének definiálása, tesztelése. Gondoljunk egy regisztrációs, vagy fizetési folyamatra: a jó UX-el ellátott termék jobban kézre áll a felhasználóknak mindamellett, hogy az üzleti igényeket is szem előtt tartja. A UI dizájnerek feladata a felület megjelenése: színek, betűk, formák, elemek, interakciók és animációk pixelpontos vizuális megtervezése, figyelembe véve az adott arculatot és platformot – legyen az web, mobil, TV, stb.

Projekt menedzserként milyen feladatokat látsz el?

Ez egy nagyon sokrétű munkakör. Az elsődleges feladataim közzé tartozik az ügyfelekkel való kapcsolattartás, nagyon fontos, hogy a „mit” kérdésekre mindig tudjam a választ, míg a „hogyanokkal” kevésbé kell foglalkoznom, azt rábízhatom a kollegáimra. Folyamatosan tisztában kell lennem az erőforrásainkkal, hiszen én osztom el a munkát az egyes emberek közt és ezzel párhuzamosan én felügyelem, hogy valóban az a munka készül-e, amire az ügyfél igényt tartott. A kész projektet igyekszem mindig a legtökéletesebben átadni a megrendelőknek – persze senki sem dolgozik hibátlanul, ezt az órán is említettem, de törekedni szerintem kell és lehet is rá. Adminisztrációs teendőim is vannak, számlákat készítek elő és küldök ki. Néha pedig még az ügyfelek terelgetésével is kiegészülhet a feladatköröm; nem minden megrendelő tudja pontosan kommunikálni felénk az igényeit és ilyenkor én pótolom ezeket a hézagokat; ha például az ügyfél bekér egy kreatív tervet egy rendezvényhez, akkor nekem minden részletet tudnom kell róla; mikor lesz, hol lesz, hova fogja használni ezt a kreatívot, mi a célja vele; ezeket az információkat pedig nem mindig juttatják el hozzám. Mindehhez hozzátartozik a határidők betartatása is; az embernek projekt menedzserként nagyon oda kell figyelnie arra, hogy a projektek időben elkészüljenek és ha az eredeti határidő esetleg nem teljesíthető, arról az ügyfelet időben kell értesíteni. Ráadásul mi óraszám alapján számoljuk ki az egyes projektek árát, ami miatt azt is felügyelem, hogy adott feladat mennyi energiába és időbe került. Például, ha valakinek kiszámlázunk öt órát, holott a projekt valójában tíz óra alatt készült el, akkor házon belül kell utánajárni az eltéréseknek. Ezeknek számos oka lehet; vagy azért töltöttünk több órát a projekttel, mert rosszul becsültük meg, mennyit kell vele foglalkozni, vagy azért mert olyan ember dolgozott rajta, aki korábban nem foglalkozott hasonló feladatokkal; esetleg azért mert az ügyfél többször is módosítást kért. Ezzel így nincs is semmi probléma; a lényeg annyi, hogy megfelelően kezeljük ezeket a dolgokat.

Melyek azok a média szakon szerzett tapasztalataid, amiket fel tudtál használni ebben a projekt menedzseri munkakörben?

A média szakon rengetegszer kellett prezentációkat készíteni és előadni, amit én például határozottan nem szerettem, nagyrészt mégis ezeknek köszönhetem, hogy az ügyfél meetingeken minden félsz nélkül meg tudok szólalni, projekteket tudok prezentálni, vagy egy adott témát bemutatni. Nagyon fontosak az alapvető kommunikációs készségek, amiket leginkább a média szaktól kaphat meg az ember, ilyen például a levélírás is; itt tanultam meg, hogyan kell szépen megfogalmazni egy levelet, amit az ügyfelekkel való kapcsolattartásban rendszeresen kamatoztatok, főleg akkor, ha valamilyen negatív üzenetet kell eljuttatnom az ügyfélhez. Sőt, ami azt illeti, még az újságírásban szerzett tapasztalataimat is be tudom építeni a mostani munkámba; például amikor egy weboldal dizájnjához nem kapunk kész szöveget, hanem annak az elkészítését is ránk bízzák, nagyon sokat segít, hogy én is meg tudom írni, ha szükséges; nem kell semmilyen más külső segítséget kérni hozzá. Gyorsabb, egyszerűbb és könnyebb így, mint futni vele még egy kört és odaadni egy harmadik félnek.

Bánod, hogy nem lettél végül újságíró?

Az a helyzet, hogy nem. Szerencsés vagyok, amiért rátaláltam erre a munkára, mert szeretem és az eddigi visszajelzések alapján jól is csinálom. Könnyen tudok akár baráti kapcsolatot is teremteni és fenntartani az emberekkel, valamint az ügyfelekkel, ami szerintem egy digitális ügynökség életében is nagyon fontos. Sokszor az ügyféllel létesített kapcsolatunkból eltűnnek a szigorúan formális keretek; gyakori, hogy nem úgy zárunk le egy levelet, hogy „köszönettel” vagy „tisztelettel”, hanem egy informálisabb stílusban, ami nem csak megkönnyíti a kommunikációt és az információáramlást, de azt is érzékelteti, hogy köztünk és az ügyfeleink között nem alá-fölérendeltségi viszony uralkodik, hanem egyenlőség, amiben közösen dolgozunk, egymásért.

Milyen tanácsod adnál egy olyan médiás hallgatónak, akinek van egy fix elképzelése a karrierjét illetően – mondjuk, hogy újságíró lesz -, amit aztán valamilyen okból kifolyólag nem tud megvalósítani?

Ne keseredjen el és semmiképp ne gondolja azt, hogy ezzel mindennek vége és soha nem talál majd más munkát. A kommunikációs szakma nagyon sokrétű, és ha nem is újságíróként, szövegíróként még gyakorlatilag bárhol elhelyezkedhet. Mindig gondolja át, hogy az a tudás, amit eddig megszerzett, milyen területeken használható. Újságírói tapasztalatokkal és tudással is millió olyan pozíció van, ahol használhatja a képességeit – dolgozhat kommunikációs ügynökségeknek, írhat social média posztokat. És mindig legyenek felmutatható referenciái, amivel igazolni tudja a tudását.

És azoknak, akik kifejezetten egy digitális ügynökségben akarnak dolgozni, mit javasolnál?

Azt, hogy tanulják meg pontosan kommunikálni az elképzeléseiket. Legyenek nagyon agilisak – nyilván ez személyiség kérdése is, de attól függetlenül is tudni kell határozott álláspontot képviselni az ügyfelekkel szemben. Mindig próbálják meg átlátni a folyamatokat – ez nem csak egy projekt menedzser, hanem akár egy szövegíró munkájában is nagyon fontos lehet. És ami a lényeg; senki ne féljen belevágni olyasmibe, amit korábban még nem csinált, mert lehet, hogy nincs benne tapasztalata és addig nem értett hozzá, de a végére könnyedén azon kaphatja magát, hogy nem csak, hogy adott dolog megy neki, de jól is csinálja."


Forrás

 

122 megtekintés Látogatók

kedvel

Megjegyzések0

Nincs jogosultsága a megtekintéshez, illetve megjegyzés írásához.Kérjük, jelentkezzen be.

Javasolt cikkek

Interjúk

Az ELTE-től a Grupama Arénáig - interjú alumnusunkkal Cseh Zoltánnal

egy tag profilképe

Alumni Központ

07 május

1

Interjúk

“Our spatial boundaries have become extremely vague”

AI

Alumni International

28 április

Interjúk

Interjú Puskás Júliával, Az én ELTE-s történetem pályázat dobogósával

egy tag profilképe

Alumni Központ

07 április