Várostörténeti séta a Várnegyedben

2024. október 10.

„Téged dicsér, harsogva, bátran
Magyar dal szárnyán ez a kar,
Hazánk tündöklő koronája,
 Dicső Budánk, te szép s magyar!”

Juhász Gyula: Himnusz Budavárához (részlet)

Az ELTE Nyugdíjasklub szervezésében újfent izgalmas sétán vehettünk részt. Oly sok volt az érdeklődő, hogy két csoport is indult, a beszámoló az első napról készült. 

A programot Szepesné Somogyi Erzsinek köszönhettük. Az égiek megint csak kegyesek voltak hozzánk, szívet és lelket melengető októberi napsütéssel várt minket „Buda, a hegyen épült város”.

A Budapesti Történeti Múzeum munkatársa, Kiss Gabriella idegenvezető a Bécsi kapu tértől a Szentháromság térig, Budapest egyik legrégebbi és legszebb teréig vezette csoportunkat.

Megismertük Buda 500 évének építészetét és életét, mely 1243- ig a tatár fenyegetésig lakatlan hely volt. Nem így napjainkban. Óriási turistacsoportokkal találkoztunk.

Először a középkori Zsidó Imaház falai közé pillantottunk be, amely a XV. században a zsidó prefektus háza, később szír zsidók imaháza volt.

 „A Középkori Zsidó Imaház kiállítóhely Buda város középkori és kora újkori zsidó közösségének állít emléket a Táncsics Mihály utca 26. szám alatti lakóház földszintjén. A II. világháború pusztítását követő helyreállítás során, 1964-ben az épület földszintjének boltozatán héber feliratokkal kísért festett ábrákat fedeztek fel, majd a középkori eredetű helyiség rekonstrukciója után alakították ki a kiállítóteret.” (varmuzeum.hu)

Elsétáltunk a város egykori piacterére is. A középkorban hetente három napon volt piac. Szerdánként a németek piaca a Boldogasszony-, azaz a mai Mátyás-templomtól a Dísz térig húzódott. A magyarok piaca péntekenként a Mária Magdolna-templom előtti téren volt, de szombaton is árultak kofák a Szombat kapunál. Buda városa szigorúan szabályozta a piac működését.

A kereskedők egymás mellett, árufajták szerint csoportosítva dolgoztak, külön helyen voltak a pékek, a patikának nevezett szatócsboltok, a mészárszékek és a posztós üzletek. A patikák már akkor is ügyeltek, éjszaka, sőt mise idején is nyitva voltak. A kofák egyharmada magyar, kétharmada német volt. A gyümölcsös kofák mindenféle szezonális gyümölcsöt árulhattak, kivéve a szőlőt és a barackot, amelyeket csak külön engedély birtokában lehetett értékesíteni. 

Az Országház utca és a Petermann bíró utca sarkán megpillanthattuk Melocco Miklós 1977-ben készült szobrát. A művész egy informális utcanév-tábla elkészítésére kapott megbízást, ő pedig ezzel a szoborral oldotta meg a feladatot. Egy klarissza apáca, suhan át a falon, kezét imára kulcsolja, szemét lehunyja, így emlékeztet arra, hogy ezen a helyen valaha a ferences rend női ágának szerzetesnői éltek.

Az ódon utcákat járva bepillantottunk olyan kapualjakba, melyekben ülőfülkék is fennmaradtak. Az ülőfülke a XV. században vagy az addig felépült lakóházak és paloták kedvelt motívuma volt és a feltételezések szerint saját borok kiméréséhez és ottani fogyasztásához kapcsolódhatnak.

 Az Úri utcában egy kétemeletes gótikus eredetű házat csodálhattunk meg. Az első emelet bal oldalán széles szegmensíves heveder alatt három csúcsíves-rézsűs és két káró ablakból álló kapcsolt motívum található, festett kváderezés maradványaival.

Oly szép időnk volt, hogy a Tóth Árpád sétányról nem hagyhattunk ki egy pillantást a városra.

Barangolásunkat a várban a Szentháromság téren zártuk a föld felett, a föld alatti Budát, reméljük egy következő sétán járhatjuk majd körbe. 

Sétánkon a képen látható maci is velünk tartott.

Írta: Lázárné Szanádi Csilla klubszervező