Jubiláló óvodapedagógusok látogattak vissza képzésük egykori színhelyére

Diósné Pünkösti Éva és volt hallgatótársai november 28-án tettek látogatást a TÓK épületében. Ámulva járták körbe folyosókat, megcsodálva a sok változást, amelyek az eltelt évtizedek során az épületben és az épület körül zajlottak; hiszen 50 évvel ezelőtt nem volt még rózsakert vagy sportpálya az udvaron, és még lift sem üzemelt az épületben. Azonban sok szép emléket gyűjtöttek három éven át tartó óvodapedagógusi képzésük során, melyekre ma is szívesen emlékeznek vissza. 

Diósné Pünkösti Éva vállalta magára a szervezés feladatát, valamint arra is időt szánt, hogy egykori tanáraikról és gyakorlatuk színhelyéről beszámoljon nekünk: 

Bársony Magdolnát jelölték 1973-ban a csoportunk vezető tanárnőjének. Akkor volt 40 éves. Pedagógiát tanított nekünk. Nagy tudású szakember volt és megpróbálta számunkra átadni a tudását. Következetes és igazságos volt. Meg kellett dolgozni a jó jegyért, ugyanakkor segítőkészség jellemezte. Patronálta, tanácsokkal látta el, azokat, akiknek szüksége volt erre. Így például vizsgák, bemutató foglalkozások előtt. Csoportvezető tanárként gyakran vitt el bennünket szakmai kirándulásokra. Mindig őszinte tisztelettel gondolunk rá, ahogy a többi oktatónkra is, így például Becsy Zoltánné Saci nénire, aki testnevelést és testnevelés módszertant tanított nekünk. Csupa szív, szeretet jellemezte, de a szakterületén elvárta az adott legmagasabb szintű teljesítést. Sok hallgató az ő segítségével tanult meg úszni, az ő tanácsainak, türelmének köszönhetően. Emberi nagyságát mutatta, hogy egyik társunknak szállást biztosított a lakásán.

A főiskolát csoportunk 1973 szeptemberben kezdte. Viszonylag hamar bedobtak minket a mély vízbe, hiszen október 1-én már 5 napos gyakorlaton vettünk részt. A gyakorló óvoda a Martos Flóra utca 12. szám alatt volt, Zugló zöld övezetében, családi házas és 4 emeletes házak között - ez a mostani Óperenciás óvoda. Az óvodai csoportvezető tanárunk dr. Somlai András, a pszichológia tanára volt, aki csendes modorával, segítőkészségével mindig a helyes irányba terelt minket. Szinte „pótapának” tekintettük. Szívvel-lélekkel a tanításért és a hallgatók szakmai - lelki fejlődéséért élt. Bátran fordulhattunk hozzá a problémáinkkal. A gyakorlatvezető óvónőink - Holló Sarolta és Antal Éva - gyermekszerető, hozzáértő, a hivatásukat elkötelezetten végző személyiségek voltak. Minket, az éppen csak felnőtt korba lépő hallgatókat, messzemenően segítettek a pedagógiai útmutatásukkal. Sokat tanultunk tőlük, amit a későbbiekben kamatoztatni tudtunk. Szeretettel emlékezünk rájuk!

Ahogy a fenti sorok is mutatják, a szívből jövő tudásátadás mindig is jellemző volt a TÓK oktatóira, s ez legalább annyira fontos, mint a megalapozott szakmai ismeretek, amikor kicsiny emberpalánták gondozásáról van szó. Jó látni, hogy az itt kapott tudásanyag és megszerzett ismeretek mellett mély emberi értékeket is magukkal vihettek a hallgatók, hiszen a „képző” oktatói mindig erre törekedtek és törekednek. 

Köszönjük szépen a gondos beszámolót Diósné Pünkösti Évának!