Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Örkény Antal (BTK '78) szociológus, az MTA doktora, az ELTE Társadalomtudományi Kar professor emeritusa, a hazai szociológia oktatás és kutatás, valamint a szociológiai közélet meghatározó alakja kapta. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, többek között 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend (polgári tagozat) Lovagkeresztjét, 2018-ban Pro Ingenio Nívódíjat, 2024-ben Társadalomtudományi Karért díjat vehetett át.
Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése pl. elvégzett kísérlete/megírt novellája/… stb.?
Harmadik gimnazista koromban találkoztam a szociológia szóval először. Nem sokat tudtam róla, de annyit igen, hogy az emberi társas viszonyokkal foglalkozik, nagyon kritikus, radikális és progresszív. Ez nagyon megfogott. Akkor megkerestem Szelényi Ivánt, aki akkoriban már nagy nevű szociológus volt, és meséltem neki a szándékaimról. Ő azt tanácsolta, hogy lépjek ki a városi és nagypolgári buborékomból, és menjek el vidékre, nézzem meg, hogyan élnek az emberek ott, és vezessek naplót. Azon a nyáron megfogadtam a tanácsát. A naplóm azóta persze már kézen közön eltűnt, de Ivánnak köszönhetem a szakmám, és szerencsére a barátságunk is megmaradt.
Mikor döntötte el, hogy az ELTE-re jelentkezik?
Érettségi után ez kézenfekvő volt, de elsőre nem vettek fel. Másodjára felvettek. Aztán úgy alakult, hogy életemből összességében ötven évet töltöttem ELTE-n, illetve ma is még itt vagyok mint emeritus. Néha elgondolkozom azon, hogy lehetett volna ez másképp is. De mai szemmel azt gondolom, hogy megérte.
Miért az ELTE-t választotta?
Mivel szociológiát akartam tanulni, nem is volt más választásom akkor. Meg hát mégis, akkor is, és azóta is, az ELTE az ország vezető egyeteme, legalább is a társadalomtudományok terén mindenképpen.
Egyetemi évei alatt ki volt a legmeghatározóbb személyiség, akivel megismerkedett?
Nem egy személyiség, hanem többen is voltak. Az akkori szociológiai tanszék egy csodás hely volt, abban az időben alakult meg Huszár Tibor vezetésével, és tele volt fiatal, szakmailag kiváló, intellektuálisan friss és progresszív, de leginkább ambiciózus szociológussal. Ehhez a közösséghez tartozni páratlan élmény volt. Nagyon sokat kaptam tőlük, szakmailag is és emberileg is.
Mi volt pályáján a legmeghatározóbb élménye?
A rendszerváltás utáni másfél évtized. Akkor vált a tudomány szabaddá, autonómmá, nemzetközivé, és óriási kihívás volt követni a radikális magyar társadalmi változásokat a szociológus optikájából. Akkor már Csepeli Györggyel kutattam együtt, és ömlött ránk az izgalmasabbnál izgalmasabb kutatási lehetőség. Nem mellesleg akkor óriási érdeklődés is kísérte a kutatási eredményeket Magyarországon és külföldön egyaránt. Mára ez sokat változott, de nem csak nálunk, hanem az egész világon.
Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?
Mint a Szociológia Doktori iskola egyik vezetője és tanára, akkor érzem leginkább a sikert, amikor egy doktorandusz hallgató elindul élete első nagy és önálló kutatásának megvalósításában, és a végén megszületik a tudományos mű, ami elindítja őt a sikeres tudományos és oktatói pályán.
Milyen más területek érdekelték még szakterületén kívül?
Egyrészt a nyelv és a szociolingvisztika. Ez az embernek, mint társas lénynek a legalapvetőbb kincse, tele megfejtésre váró rejtélyekkel. Másrészt az emberi agy és a tudat társadalomtudományos megismerése, ami az emberi gondolkodás alapja és mozgatója. Mindkettő egymás közös megértésének a fundamentuma.
Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?
A szociológia legfontosabb feladata szerintem az, hogy érvényes és megbízható tudással szolgáljon az embereknek arról, hogy milyen világban élnek, hogy életüket jobban átlássák, és hogy képesek legyenek átgondolt döntéseket hozni a mindennapjaikban. De ezek a tudások nem abszolútok, hanem csak kiindulópontok. Ez a tudás nem hasonlít a természettudományra, mert ezek olyan relatív és kontextusfüggő ismeretek, amelyek a dolgok közötti valószínűsíthető összefüggésekre mutatnak rá, illetve egymással sokszor ütköző vagy alternatív lehetőségekről és következményekről szólnak. A nagyközönség számára ez kiemelten fontos, mert ez az alapja a megértésnek, de az egyéni álláspontokat mindenkinek magának kell megfogalmaznia, és ennek fényében mindenki autonóm módon kell, hogy cselekedjen. A tudós felel a tudás érvényességéről, de mindenki maga felelős a véleményéért és a cselekedetéért.
Ha biztosan tudná, hogy már csak egy hónap van hátra földi pályafutásából, mi lenne az, amit még mindenképp szeretne megtenni, megélni?
Hogy Magyarország végre egy olyan ország legyen, amire büszkén tudok gondolni. Ahol szabadon lehet élni, ahol nem a gyűlölködésről és a félelemről szól a világ, ahol egymást az emberek tisztelik, ahol mindenki önmagát megvalósíthatja, és ahol az elfogadás és a befogadás és a mások jólétét is szolgáló társadalmi szolidaritás vezérli az emberek kapcsolatát. Mert akkor a saját gyerekeim jövendő biztonságát is tudni fogom, amiben feltehetően már nem lesz részem.
Melyik a kedvenc országa? / Melyik más kultúrát kedveli a legjobban?
A nyolcvanas évek végétől a kétezres évek elejéig abban a szerencsében volt részem, hogy a munkáim révén relatíve sok időt tölthettem az Egyesült Államokban. Akkor ez fantasztikus élmény volt, úgy éreztem, hogy a szabadság és a végtelen lehetőségek országa. Mostanában azonban inkább Európa jelenti nekem az otthonom, és ezen belül is Spanyolország és Katalónia. Nemcsak a természet és a tenger miatt, de azért is, mert az emberek alapvetően jólétben és elégedetten élnek itt, és ráadásul Európa egyik legbefogadóbb és legelfogadóbb országa. Ők még emlékeznek a nehéz múltra és a tragédiákra.
Érez-e késztetést arra, hogy tanuljon valamit, aminek nincs azonnali vagy gyakorlati értéke? Ha igen, mi lenne az?
Mivel a szerelmem katalán, és az év felében Katalóniában élünk, és mivel legfőképpen ő már megtanult egész jól magyarul, nem tehetem meg, hogy ne tanuljak meg katalánul. Csodás nyelv az is. Ebben az életkorban ez nem egy egyszerű feladat, de másfelől ez nagyban serkenti is az általános mentális képességeimet.
Melyik irodalmi személlyel találkozna szívesen? Miért?
Az apámmal. Mert túl fiatal voltam, amikor ő elment. És fiatalon nem kérdeztem meg tőle nagyon fontos dolgokat, nem is beszélve az azóta eltelt időről, ami a mai életem tekintetében is igazán fontos lenne.
Mik a jövőbeni szakmai tervei?
Ez még alakul, a személyes és külső feltételek függvényében. De egy értelmiségi pálya akkor ér véget, amikor az élet maga is.
Mit üzen az ELTE jelenlegi hallgatóinak?
Egyrészt, hogy élvezzék ki életüknek azt a különleges periódusát, amikor igazán független és szabad individuumok lehetnek. Élvezzék ki, hogy a világ átjárható és bejárható. Élvezzék ki azt, hogy az a tudás, amit ebben az időszakban megszereznek, az egész jövendő életüket fogja alapjaiban meghatározni. És végül azt, hogy mint felnőtt állampolgárok, ne csak önmaguk iránt érezzenek felelősséget, de mindenki más iránt is.
Kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát?
Hamarosan!
Megjegyzések0
Nincs jogosultsága a megtekintéshez, illetve megjegyzés írásához.Kérjük, jelentkezzen be.
Javasolt cikkek
