"Virágokra vadászom, de „vértelen” vadászat ez" - Természetfotó kiállítással újul meg a Természettudomány Tanszék

2026. január 26-án délután lelkes természetszerető közönség gyűlt össze a TÓK harmadik emeleti folyosókiállításának megnyitóján, ahol Halász Alexandra fotóiból nyílt állandó tárlat.

A rendezvényt Dr. Vitályos Gábor Áron tanszékvezető nyitotta meg, aki köszöntőjében megemlékezett a nemrég elhunyt Dr. Schottner Edéről, a Tanszék egykori vezetőjéről, a Kar egykori főigazgató helyetteséről, majd megköszönte mindazoknak a munkáját, akik a kiállítás megálmodásában és előkészítésében részt vettek. A projektben kiemelt szerepet vállaló Dr. Szurdoki Erzsébet, a tanszék adjunktusa, valamint Bárkányi Edinának, levelezős műveltségterületes hallgató hozzájárulását virággal is elismerték.

Dr. Vitályos Gábor Áron hangsúlyozta: nagy szükség van arra, hogy minél többen olyan mértékű természet iránti elkötelezettséget érezzenek magunkban, mint amit a kiállítás létrejöttében közreműködők éreznek, mert akkor több esély volna a „Természet-ember közti törékeny viszony újra egyensúlyba kerülésére”.

Ezt követően átadta a szót Halász Alexandrának, aki hatalmas tudását változatos témákban kamatoztatja: húsz évig muzeológus volt a budapesti Bélyegmúzeumban, amely megalapozta botanikai érdeklődését, de a természetben tett gyalogtúrákon kívül futóversenyeken is igyekszik ellensúlyozni korábbi mozgásszegény életmódját. Sokan selyemfestményeiről vagy lakberendezéssel és életmóddal kapcsolatos írásai alapján vagy előadásairól ismerik a nevét. Ahogy vallja, szemben azzal, hogy gyerekkorában tücsköt-bogarat összegyűjtött (aminek következtében egy időben mintegy nyolcvan ciripelő lény lakott náluk átmeneti háziállatként), valamint kőzeteket és növényeket vitt haza, hogy elmélyítse és enyhítse kifogyhatatlan tudásvágyát, manapság már fotókon keresztül örökíti meg a természetben szerzett „kincseit”.

Halász Alexandra azonban nem csak megfigyel (és osztályoz, többnyire hazatérte után, amikor szeretné megtudni, mely fajhoz tartozik az újonnan megismert növény vagy állatka), de minden képhez van egy jó története; a humorral is bőven átszőtt, élvezetes tárlatvezetés keretében sok érdekességet megtudhattunk a 65 válogatott természetfotó számos darabja megszületésének körülményeiről. A szemléletformáló gondolatok közül különösen megragadó volt az a visszaemlékezés, amikor a mozdulatlanul álló vörös gém mellett elsétáló fecsegő iskolás csapat egyáltalán nem vette észre a madarat, amely még azt is türelmesen megvárta, hogy a szemfüles természetfotós lencsevégre kapja…

A képek közös szemrevételezése után arra is volt lehetőség, hogy a szép számban megjelent érdeklődők pogácsát majszolva vagy kávét kortyolgatva végig nézzék az összes kiállított fotót, s közben a készítőt további történetek elmesélésére buzdítsák, vagy megírják benyomásaikat Alexandra vendégkönyvébe, aki mélyen hisz abban, hogy „az emberi természet is jobb lesz, ha természetesebb lesz”.

Szerző: Tihanyi-Konda Szilvia