A munka halála
A szervezetekben bekövetkező, a szervezeti kultúrát és a munkavégzést érintő folyamatos változások sok hasonlóságot mutatnak a klímaváltozással – állítja Lisznyai Sándor egyetemi adjunktus, az ELTE Pszichológiai Intézet munkatársa előadása rezüméjében. Bár mindenki elismeri, hogy a munkamotiváció változásban van, mindenki elismeri ennek súlyosságát is, a vezetők, a munkáltatók oldaláról kevesen aggódnak igazán. Mindig volt valahogy, mindig lesz valaki, aki elvégezze a munkát, legfeljebb megtanulunk bánni a magasabb fluktuációval, magasabb költségekkel.
Persze vannak páran, akiket elkapott a klímaszorongás, olyan felsővezetők, cégtulajdonosok, akik látják, hogy a katasztrófa felé haladunk: az emberi erőforrás nem végtelen, a munkavégzés alapvető motivációi az utolsókat rúgják, mint maga a munka fogalma is. Jelenleg ők vannak kevesebben, hiszen nehéz elképzelni, hogy a munkamegtagadók társadalma legyünk (és mindig lesz majd valaki, valahonnan, aki örömmel elvégzi a munkát, segíthet a bevándorlás vagy a szociális integráció). Akik aggódnak, azt mondják, ezek is véges erőforrások. Lesznek olyan munkaterületek, ahol a munkaerőhiány egész gazdasági szférák összeomlásához vezethet. Megszűnhetnek iparágak, szolgáltatások csak amiatt, mert nem lesz, aki dolgozzon bennük. És lehetséges, hogy ezek éppen azok a területek, ahol jelenleg nagyon sokan, nagyon keményen dolgoznak. Akik aggódnak, azt mondják, hogy a katasztrófa sokkal gyorsabban megy majd végbe, mint gondoljuk, egyszer csak egész szektorok állnak majd fel és lehetetlenítenek el folyamatokat.
Időben vagyunk, hogy tegyünk ez ellen valamit? Mikor, hogyan és milyen okokból vált "beteggé" a munkamotiváció? Gyógyítható-e még, vagy fogadjuk el, hogy gyermekein, unokáink már nem kapnak udvarias kiszolgálást egy kormányablakban, nem vásárolhatnak be egy boltban, nem mehetnek kórházba? Az előadás ezekre a kérdésekre keresi a választ.
A program ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várnak!"
Forrás: elte.hu
S.Admin