„A HELY A SZEMÉLYES EMBERI KAPCSOLATTEREMTÉS A TÉR EGY DARABKÁJÁVAL” - Környezetpszichológia vagy ember-környezet tranzakció?
Dr. Dúll Andrea, az ELTE PPK egyetemi tanára: „A hely a személyes emberi kapcsolatteremtés a tér egy darabkájával” - Környezetpszichológia vagy ember-környezet tranzakció?
AZ ELŐADÁS RÉSZLETEI |
Időpont: 2020. december 17. (csütörtök) 18:00
Helyszín: Youtube – ezen a linken – Az előadás online lesz elérhető a fent megadott időponttól kezdődően.
Kérdezni a videó alatt kommentekben lesz lehetőség, amelyekre az előadó a későbbiek folyamán írásban válaszol.
Az előadás ingyenes, regisztráció nem szükséges. |
Facebook esemény linkje
Az előadás rövid összefoglalója Dr. Dúll Andrea szavaival:
„A megtisztelő felkérés nyomán az Év előadására való készülés remek alkalmat adott számomra a környezetpszichológia magyarországi történetének és az elvégzett kutatásainknak az áttekintésére. A környezetpszichológiai kutatások értékelő áttekintése amiatt is aktuális, mert 2020. áprilisában jött létre az ELTE PPK Ember-Környezet Tranzakció Intézete (EKTI), amely a hazai környezetpszichológiai kutatásokat, képzéseket és projekteket fogja össze. Az Intézet jelene még rövid, de a jövője ígéretes – ugyanis a környezetpszichológia múltja már szerencsére viszonylag hosszú és tartalmas itthon is (közel 3 évtizede dolgozom munkatársaimmal a témában). Az előadásban elmesélem, hogy milyen hétköznapi és szakmai igények hívták életre azt a nagyon sajátos pszichológiai megközelítést, ami a fizikai környezetet az ember partnerének tekinti, komolyan véve az ember és környezete egymásra definiáltságát, a szociofizikai kontextust. Ízelítőt adok saját kutatásainkból is, amelyek onnan indultak, hogy vajon a környezeti kulcsingerek (pl. a tárgyak) segítenek-e abban, hogy megértsük és fenntartsuk a mindennapi cselekvéseink (pl. ételkészítés) belső logikáját. Mivel a válasz igen, belépünk ezeknek a cselekvéseknek a pszichológiai értelemben leginkább kitüntetett szociofizikai színterére, az otthonokba, és megvizsgáljuk a környezetpszichológiai nézőpontból értelmezett otthonosság, illetve otthontalanság fogalmát. Továbblépve a még nagyobb szociofizikai lépték felé, megvizsgáljuk, hogy az otthonosság élménye hogyan nyilvánul meg települési környezetben, hogyan éljük meg a lokalitásélményt. Az előadásban tehát az elemi környezeti ingerektől a szociofizikai tájélményig jutunk el - természetesen nem kihagyva aktuálisan legnagyobb élményünket, a COVID-helyzetet, hiszen a pandémia számos, amúgy természetéből fakadóan nem tudatosuló szociofizikai helyzetet tudatosított. Mindennek kapcsán az előadás végén arra is fény derül, hogy ma már miért inkább ember-környezet tranzakcióról beszélünk környezetpszichológia helyett.”