Vissza a hírekhez
Következő cikk Korábbi cikk

Alumni Staféta - Betegh Gábor

Interjúk

-

2019.10.10

Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Betegh Gábor (BTK '91) a Cambridge-i Egyetem antik filozófia professzora kapta.

Melyik könyv hatott legjobban pályájára?

Platón dialógusai.

Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?

A legnagyobb sikerélmény az, amikor úgy érzem, hogy jobban megértettem valamit, egy összetett érvet, nehezen értelmezhető szövegrészt, filozófiai álláspontot. Különösen jó érzés, amikor ez a megértés közös munka eredményeként jön létre, amikor kollégáimmal, diákjaimmal együtt próbálunk egy komplex gondolatot vagy szöveget értelmezni, és úgy érezzük előrébb jutottunk, ha csak egy kicsit is. Sikerélményt jelent az is, amikor azt gondolhatom, hogy egy publikációban vagy előadásban valami új szempontra vagy összefüggésre tudtam rávilágítani. A tanítás is nagy sikerélmény-forrás. A Cambridge-i Egyetemen az antik filozófiát elsősorban klasszika-filológus hallgatók veszik fel, legtöbbjüket az antik irodalom, történelem, művészettörténet vagy régészet érdekli. Jó látni, hogy egy jó előadás vagy tutori foglalkozás során feloldódnak a filozófiával szembeni fenntartásaik, amikor megtapasztalják, miért is olyan felszabadító érzés filozófiai kérdésekkel, filozófiai szövegek segítségével, a világról gondolkodni. De tanítok filozófushallgatókat is. A velük való foglalkozásban a sikerélményt az jelenti, ha belátják, az antik gondolkodóknak lehetnek éppen olyan filozófiailag izgalmas, tökéletesen friss és releváns gondolataik, mint kortársainknak. 

A legfőbb frusztrációt a munkámmal járó adminisztratív tevékenységekkel töltött idő, valamint az intézményi korlátok, az intézmények nehézkessége jelenti.

Melyik könyv van jelenleg az éjjeliszekrényén?

Mostanában leginkább az iPademen olvasok szépirodalmat is, most éppen Anna Burns The Milkman című regényét. De van két nyomtatott könyv is az éjjeliszekrényemen, amelyeket nyáron vettem Budapesten: Grecsó Krisztián, Vera és Péterfy Gergely, A golyó, amely megölte Puskint – ezek lesznek a következők a soron.

Melyik a kedvenc regénye?

Több kedvenc regényem van, de ha csak egyet lehet választani, talán az Iskola a határon lenne az.

Milyen zenét szeret hallgatni?

Nagyon sok zenét hallgatok, Monteverditől minimál technóig. Bach és David Bowie a legmeghatározóbb élményeim. Újabb kedvenceim közé tartozik Anna Calvi, Jon Hopkins és Nicolas Jaar, de Handel–operák is a playlistem tetején vannak. Az élő zene különösen fontos számomra. Amikor egy konferenciára megyek, az utazást megelőzően mindig megnézem az adott város koncert- és operaprogramját. Gyakran elszököm egy-egy hivatalos vacsoráról egy klubkoncert vagy opera kedvéért.

Hol és mikor szeretett volna inkább élni és dolgozni?

Annak ellenére, hogy sok tekintetben rettenetes korban élünk, a munkám pedig folyamatos, közvetlen kapcsolatban tart a múlttal, örülök annak, hogy most élek. Örülök annak, hogy egyetemistaként megtapasztalhattam a rendszerváltást, és remélem, hogy még az én generációm is tehet valamit azért, hogy a világunk lokális és globális szinten ne váljon teljesen élhetetlenné. 

Mi jelenti Ön számára a pihenést?

A zene mellett a kikapcsolódás másik fontos formája számomra a sport. Legkedvesebb sportom a mászás. Sajnos meglehetősen ritkán van lehetőségem a sziklamászásra – Cambridge környéke nem bővelkedik mászható sziklafalakban – így jobbára a beltéri boulderezés és falmászás marad. Kisebbik lányom is elkötelezett mászó, így ez egyszersmind fontos apa–lánya program is.

Mivel foglalkozott volna, ha nem a  jelenlegi szakmáját választja?

Orvoscsaládból származom, így egyetlen gyerekként adott volt, hogy szüleim, nagyszüleim szakmáját folytassam. A gimnáziumban ennek megfelelően fizika-biológia fakultációra jártam. Nem mondhatnám, hogy a család nagyon örült, amikor bejelentettem, hogy nem a SOTÉ-ra, hanem az ELTE Bölcsészkarára szeretnék jelentkezni.

Érez-e késztetést arra, hogy tanuljon valamit, aminek nincs azonnali vagy gyakorlati értéke? Ha igen, mi lenne az?

Az én esetemben a kérdés inkább az, hogy érzek-e késztetést arra, hogy tanuljak valamit, aminek van azonnali vagy gyakorlati értéke. Talán két ilyen dolog lenne. Az egyik, hogy emberijogi jogsegélyt tudjak adni. A másik, hogy asztalosmunkát tudjak végezni, fabútorokat tudjak készíteni.

Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?

A világ megértésének nagyon sok módja van. Egy kutatónak választania kell egy részterületet, amin keresztül úgy érezheti, hogy hozzájárult a világ tágabb, mélyebb megértéséhez. Ez a részterület lehet egy molekula szerkezete, egy társadalmi jelenség, egy történelmi esemény, vagy egy matematikai összefüggés. Minél bonyolultabb a megértés tárgya, annál nagyobb a kihívás, és annál nagyobb a megértés jelentősége. Azt gondolom, a világ megértésének egyik legizgalmasabb tárgya maga az emberi gondolkodás és megismerés, annak legösszetettebb, legabsztraktabb formájában. Az emberi gondolkodás megértésének is több formája lehet. Egyik lehetséges módja az, hogy megpróbáljuk megérteni, miként gondolkodtak olyanok, mint mondjuk Platón vagy Arisztotelész, akikről joggal vélhetjük, hogy jó példái az emberi értelem működésének legmagasabb fokának, legösszetettebb, legabsztraktabb formájának. Platón, Arisztotelész, vagy más kiemelkedő filozófusok néha nagyon furcsa állításokat tesznek. Vajon miért? Én ezt próbálom megérteni, és ezen keresztül az emberi gondolkodás természetét.

Most tudta meg biztos forrásból, hogy egy hónap múlva lesz a világ vége. Mit lenne az, amit még mindenképp szeretne megtenni, megélni?

Minél több időd töltenék családommal, utaznánk, beszélgetnénk. A többi dolog, a határidők, más feladatok, akkor már ráérnének a világvége utánra is.

Mi a legszebb/jobb emléke az ELTE-ről?

Ha lehet, nem egy, hanem két emlékkel válaszolnék. Mindkettő alapvetően meghatározta a további, jelenlegi életemet. Az egyik az olvasókörök, amelyeket barátaimmal és tanáraimmal szerveztünk, és amelyek fokozatosan tereltek az antik filozófia és jelenlegi kutatási területeim felé. A másik az, hogy az ELTÉ-n, az elsőéves év eleji hallgatói tájékoztatón találkoztam jövendőbeli feleségemmel. 

Fotó: Emmer László 

Előző staféta

293 megtekintés Látogatók

kedvel

Megjegyzések0

Nincs jogosultsága a megtekintéshez, illetve megjegyzés írásához.Kérjük, jelentkezzen be.

Javasolt cikkek

Interjúk

Alumni Staféta - Beke László

egy tag profilképe

Alumni Központ

26 március

Interjúk

ELTE Alumni Családfák - Csaba György Gábor

egy tag profilképe

Alumni Központ

20 március

Interjúk

Interjú Hegymegi Flórával, Az én ELTE-s történetem pályázat különdíjasával

egy tag profilképe

Alumni Központ

17 március